KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kívánság fája

Székely Gabriella

 

Grúzia mesés. A valóságban és filmjeiben is. A grúzok megélik és megrendezik meséjüket. Furfangosabb Erősjánost aligha láttam még, mint magát a világhírű filmrendezőt, aki levágja az útját álló sárkány összes fejét, mert szeretné megvendégelni külföldi barátait szabad tűzön főtt birkalevessel, ám fiatal bárányhúst nem talál a piacon, tehát fogja magát, felkutatja a városszéli zugjuhászt, betereli a bégető kisbárányt a kocsijába, a zugmészárosnál levágatja, megnyúzatja, feltrancsíroztatja, s délután már kanalazhatjuk a különleges fűszerekkel ízesített ételt. Mert mit tegyen a szegény grúz, ha nem szereti a rágós öreg birkát, és bárányhúst akar enni?!

Mesésebb díszletet nem tervezek még az évszázados Tbiliszi belvárosánál: zegzugos utcácskák, elvarázsolt fa-tornácos kunyhók, fekete kendős nénikék, akiket, ha szerencséje van az embernek, öreganyámnak szólít. A kívánság fái zöldellnek a kertekben, csodatevő kövek porosodnak az út szélén, Piroszmani csodabogarai koptatják.

A mese azonban fellázad, ha rosszul mesélik el. Elnémul, megmerevedik, begubódzik a jelmezekbe, a különös arcokba, az egzotikus környezetbe. Grigorij Sengelaja Piroszmanijában, Eldar Sengelaja Különös kiállításában, vagy Csodabogarakiában, persze, elárulja titkait, életre kel. Otar Joszeliani modern történeteiben, a Lombhullásban, az Élt egyszer egy énekes feketerigóban, a Pásztoraiban új ruhát ölt, és csúfondáros szeretettel beszél a mai grúzokról.

Ám Tengiz Abuladze A kívánság fájában nem tudta megszólaltatni a mesét. Hiába suhogtatja rendezői varázspálcáját, mesefigurái nem engedelmeskednék. Némák és mozdulatlanok. Belesimulnak egy század eleji színes képeskönyv lapjaiba, illusztrálják a boldogságkeresés példázatát. Egyikük azt a szerepet kapta, hogy lobogó türelmetlenséggel, fülét a földre tapasztva, várja a közelgő forradalom dübörgését. A másiknak a kívánság fáján kell csücsülnie, onnan lesi szerencsecsillagának feljöttét. A harmadiknak, negyediknek a csodakövet kell megtalálnia. Az ötödik a szerelemben keresi a boldogságot, de máshoz, a gazdag fiúhoz kényszerítik. A hatodik a dicső grúz legendákba kapaszkodva lebeg a föld felett. A hetedik negyvenéves mátkaságában a kitalált vőlegény szerelmén csüng. Mindnyájan vágyakoznak, keresik a boldogságot, csak éppen semmit sem tesznek érte, és belepusztulnak a reménykedésbe.

És közben a bohókás mesefigurák élettelenül, ügyes kezű rajzoló ceruzavonásaiba zárva várják, hogy levegőhöz jussanak, megmozgassák elgémberedett tagjaikat, és megelevenedjenek a filmvásznon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8161