KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Visszajelzés

Dániel Ferenc

 

Problémaérzékeny alkotók dolgoznak a Lenfilm-stúdióban: szinte azon frissiben vitték szalagra Gelman új – az 1977-es esztendő szovjet színházi életét megmozgató színdarabját. Pontosabban fogalmazva: ipari-moralitás drámáját. Ez a mozgóképi változat kitűnő színészeknek biztosít feszes kamarajáték-lehetőséget – és még egy előny: a kópiákkal eljuttathatják a dráma üzenetét távoli építkezések kis vetítőtermeibe, hogy vitára ösztökéljen; netán jobb belátásra bírjon karriervágytól hajtott építésvezetőket is. A Visszajelzés mégsem igazi film; bármennyire is hajlok e kifejezésforma legtágabb értelmezésére.

Novoburinszk a moralitás költött színtere. Néhány külső kép elkapkodott látványa igazolja csak, hogy itt kombinát épül; létfontosságú: ahonnan majd termékek, alapanyagok áradnak más fontos kombinátokba, gyárakba. Novoburinszkban is van beruházási mizéria, feszített terv, előrehozott határidő; van alsó-, közép- és felsőszintű gazdaságirányítás, pártvezetés – jól ismert ipari csatatér ez, egyszersmind embert próbáló erkölcsi küzdőtér.

Kinek a morálja méretik meg? Elsőül Szakuliné, az újdonsült és harminckilenc évesen is fiatalnak titulált párttitkáré. Az ő lovagi feladata harcolni a látványos, ámde rövid távú félsikerek ellen. Küzdeni a technológiai józanságért. Tárán lebeg Nurkov építésvezető lelkiismerete is, akitől éppenhogy azt várják felettesei: rátermettségét mutatványokkal bizonyítsa (kerüljön akár kidobott milliókba). És vizsgáznak mind a többiek: a helyezkedők, basáskodók, atyai fölöttesek, elnémítottak, tisztességesek, bárdolatlan karrieristák.

Mire a filmvita végén a felettes KB, igazságot téve, a józanabb s kisebbik rossz mellett dönt, szinte csömörlésig jóllakunk az erkölcsi magatartások mozzanataival; elegünk van a tárgyalótermekből, hivatali dolgozószobákból. Ellenőrizhető adatok, betekintés híján már-már kétkedve nézünk jókra, rosszakra egyaránt. S szeretnénk amúgy istenigazából belelátni végre az építkezés tervdokumentációjába, ütemezésébe, a munkanaplókba, az anyagforgatásba. Magyarán: szeretnénk végre látni egy dokumentumfilmet, amely ábrázol, nem moralizál. Bizonyító erejű képekben írván le, hogy valójában mitől függ millióink herdálása; ahelyett, hogy lebonyolítanának egy ügyet, létesítenének valamit az építészeti és közgazdasági törvényszerűségek szakszerű adaptálásával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8127