KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kerülőutak

Ardai Zoltán

 

Jó színészek, megnyerően játszó nem-sztárok kerültek a Kerülőutak szerepeire; Legalábbis a két kiemelt (férfi-)szerepre, de így ennek a kaliforniai színterű filmnek az egésze mentesül – jólesően – egyfajta, már-már előírásos műanyag-effektustól: az úgynevezett színészarc simább változatainak uralmi volumenű jelenlététől. Eszerint mégsem kell a legjellegzetesebb mozista hamisságokat ugyanúgy elfogadnunk, mint azt, hogy az operában a dráma éneklő személyek közt zajlik.

A két, alkatilag egymástól elütő, amúgy egyaránt fiatalságán túli, de mindenkor válságos éltű Los Angeles-i figura kettőse anélkül alkot szinte burleszki párost – tekintetük változásainak humora olykor ellenállhatatlan –, hogy az előadásmód kisrealista alaptónusa módosulna. Volna itt még más is: a kiruccanó barátokat körülölelő borvidék, a Santa Barbara-i régió táji erényei, a borászati faramuciságok és maguk a sikerültebb borok, ám a film píárja túloz, amikor azt hirdeti, hogy az egész attrakcióban a főszereplők egyike éppen a minőségi bor. Mert ha a Kerülőutakban a bor is főszereplővé vált volna, Bacchusra!, az nagy eset lett volna, olyasmi, ami nem pusztán a szájaláson múlik (ideértve a szerep szerinti bor-magasztaló szövegeket is). A Kerülőutakat ahhoz europidabb filmmé kellett volna szervezni, és ezzel egyben jobbat is teremteni az európai átlagnál. Győzött azonban a konfekciós sztori-keret, felülkerekedett a patent-dramaturgia a maga megfelelő „kulcsponti” férfi/nő-dialógusaival, az elmaradhatatlan „csodálatos ember vagy” -jelenettel. A sztori csenevész voltát értelmetlen volna kritikai éllel hangsúlyozni, ha a film europid életképi jellege dús volna – és hogy nem az, mit sem számítana, ha önálló életre kelne a cselekmény. Egyideig meglepően szellős-kellemes, végül már eltésztásodó időtöltés a Kerülőutak, amelynek valójában nem öt, nem is kettő, hanem egyetlen főszereplője van: az illető egy ötven felé tartó elváltan hánykódó ember (a baráti duó egyik tagja), akit révbe vezérelnek a script-történések.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4834