KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le

Vidovszky György

A film hosszú címe nem más, mint egy kedves angol úriember neve. Abban a különös walesi faluban keresztelték el így, ahol a sok Williams, Evans vagy Morgan nevű embert hasonlóan frappáns megkülönböztető jelzővel láttak el: Telefonfülke Williams, Hentes Evans, vagy Kanos Morgan. A walesiek nemcsak a névadásban bizonyultak ennyire leleményesnek, hanem abban is, hogy miképp lehet a természet megváltoztatásával kimagasló eredményeket elérni...

Az első világháború derekán két leszerelt angol katonatiszt azt a feladatot kapja, hogy mérjenek le pontosan néhány walesi hegyet. Útjuk első állomásán egy Flynnon Graty nevű magaslat szakszerű és alapos megmérése azonban a falu számára is nem várt megmérettetést jelent. Ugyanis ha ,,monumentális” büszkeségük ezer lábnál több, akkor jogosan illeti a hegy elnevezés, de ha kevesebb, akkor szégyenszemre csak dombként kerülhet a Brit Birodalom katonai térképére. A háború nemzetközi problémái mögött eltörpülő walesi hegy-kérdés óriássá nő az érintettek szemében. A két precíz angol a walesiek túláradó vendégszeretetét szenvedi, míg a falu – Isten teremtő szerepét átvéve – a magasba tör.

Az ügyesen építkező vígjátékban a szellemesre sikerült karakterek mellett egy szellemi magaslatokkal éppen nem bővelkedő, de felemelő történet örvendezteti meg a nézőt. A kiszámítható fordulatokat a váltások gyorsasága, a helyzetek abszurditása és a rendező által teremtett világ kedvessége teszi élményszerűvé. A film pontosan adagolt ízléses humorában minden a meglepetés erejével képes hatni, amíg van a cselekményben, a karakterekben új és különös. De ahogy egyre épül a hegy, úgy gyengül a nézőben a nevetési inger. Az angolok szórakoztatására érkező hölgy és Mr. Anson (Hugh Grant) között szövődő szerelem pedig a kiüresedett szerelmi sémák és a képi giccs elhatalmasodását jelenti a filmben. A Keserű méz és a Négy esküvő, egy temetés című filmekből ismert Hugh Grant ismét olyan angolt alakít, aki jólneveltsége miatt határozatlan és esetlen. A film utolsó harmadában már ez a különben kitűnő karakter is kevésnek bizonyul, inkább csak elnéző szemlélői vagyunk – a faluval közös – szenvedésének. A konfliktusok kisimítása, a célok megvalósítása éppen az azokban rejlő poénokat semmisíti meg. A rendező – ellentétben a film főhősével – „hegyre ment fel, de dombról jött le”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=39