KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A leskelődő

Ardai Zoltán

 

A pszichopata-szerep, amerikai zászlóban ringatózó kislányka, most Keanu Reeves-t intette magához, hogy vele forduljon gyorsan. Reeves arca odaadóan megbuggyant, állnál táskaszerűen elszélesült, bőre féregfehér, néha fémesen fénylő, de kissé darás állagot öltött, szája mint löttyedt seb. Vele szemben a nagy párharcra provokált zsaru szerepében James Spader is szokatlant mutat eddigi játékfazonjához képest. Minden kézmozdulata, tekintetvetése a lelki nemesség, tiszta szigorúság atombiztos jelenlétéről tanúskodik; olykori bágyadt mosolyai és drogfüggő-mivolta csak méginkább kiemelik jellemerejét, amely idővel a drograbságból is kivezeti.

Máskülönben, mármint a szereposztási mókát nem számítva, A leskelődő híján van az olyan momentumoknak vagy viszonylatoknak, amelyek filmként egyénítenék. Ölésjelenetei metszően sivárak – ez valami lehetne, de köztük nem szerveződik atmoszféra, így mintha csupán ideragasztott kivágatok volnának a Hetedikből: rosszul esik nézni őket, ez minden, amit érnek. Az olykori, Wong Kar-wai-féle képi stílhatások szintén külsődlegesek, de kevésbé tolakodóak. A végső drámai csúcspont idétlen gyatrasága váratlan: A leskelődő idáig színvonalas (csak éppen fölösleges) terméknek mutatkozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3384