KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A jövő kezdete

Tamás Amaryllis

 

A Kevin Spacey alakította megbölcsült tanár a teljes és tiszta életnek ritka példája. Nem hagyja, hogy érzékei, komor tapasztalásai elsinkófálják lelkének jóra, szépségre törekvését. Múltjának sötét verméből kikapaszkodva mindennap esélyt ad – érdek nélkül – nemes cselekedetek végrehajtására. Elszánta magát a jóra. „Bölcs ember a természetes kincsek legmohóbb kutatója” – mintha a senecai erkölcsi levelek és elvek adnák a vállalt életmottót. Jámborság és elragadtatás, a jóság – mint egyedüli állandó és romolhatatlan élvezet –, a természetet, a természetest mesterséges ösvényekkel összekuszált ezredfordulón szinte szégyellni való jellembéli kiváltságok. Ahogy az Kevin Spacey kiváltságos igyekezete is: rávezetni tanítványait, hogy a gonosz gyűlölete nem szünteti meg a gonoszt, hanem megerősíti. De a szívből jövő együttérzés szembeszállhat vele. Fényt hozhat oda, ahol nem volt Fény. S hogy a lélek nagysága nem annyira az előrenyomulásban van, mint abban, hogy körül tudja határolni és el tudja rendezni önmagát.

Kevin Spacey tanítómestere attól hiteles, hogy nem lép túl az emberi mértéken. Beéri vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3257