KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pitch Black – Huszonkét évente sötétség

Varró Attila

 

1927-ben, a nagy napfogyatkozás másnapján H. G. Wells egy kézirat-köteget lobogtatva rontott be az idős Mélies otthonába. „Írtam egy forgatókönyvet magának, monsieur! Eredetileg röpiratnak szántam, válaszul azokra az ostoba amerikai majomperekre, de szerencsére még idejében eszembe ötlött Ön és az Utazás a Holdba. Olvassa el nyomban, s'il vous plait!” Mélies átfutotta a paksamétát: brit felfedezők a Perzsa-sivatagban egy leleplezett német gonosztevővel és néhány muzulmán zarándokkal átélik az ezerévente egyszer bekövetkező napfogyatkozást, amelynek forró éjszakája bibliai sárkánygyíkokat szabadít a felszínre. Kegyetlen élet-halálharc, néhány órába sűrített evolúciós szelekció, a legerősebb túlélő-ösztönnel rendelkező, erkölcsi gátaktól és felesleges altruizmustól mentes Übermensch diadala. Az utolsó oldal végén az idős filmes felsóhajtott: „Kiváló alapanyag, Mr. Wells, de én tíz éve visszavonultam, no meg tőkém sincs már egy ekkora vállalkozáshoz. Vigye át Amerikába, épült ott valami Hollywood nevű film-éden, meglátja, tárt karokkal fogadják. Au revoir!”

A csalódott Wells szívből gyűlölte Amerikát: kéziratát inkább örököseire hagyta, azzal az utasítással, hogy csak a következő kontinentális méretű napfogyatkozás napján nyitható fel pecsétje. Nem is sejtette, hogy műve mégis a hollywoodi koromsötétben dehibernálódik egy lelkes, másodvonalbeli sci-fi rendező közreműködésével, aki a becses szerzeményt egyetlen délután alatt az ezredvéghez szabta: a Közel-Kelet lejárt lemez, legyen a helyszín egy sivatagi planéta, persze több Nap kell, minimum három, a szent ember nem halhat meg, a női főszereplő nem maradhat életben, a démoni sárkány-sereg és a köztörvényes hős pedig rendelkezzen ugyanolyan infravörös látásmóddal, a lassúbb felfogású nézők kedvéért. Szerencsére David Twohy jobban ért a rendezéshez, mint az íráshoz: az átgondolatlan dramaturgiai fordulatokkal tarkított százéves kliséket izgalmas tempóban, poszt-hongkongi látvány-effektekkel (monokróm képsorok, durva kézi-kamerázás, feszesre vágott akciók) megkomponálva teszi meglepően szórakoztatóvá. A Pitch Black vérbeli B-széria, de a multiplexbe való élvonalból, csupán egy színes kis papírszemüveg hiányzik maradéktalan élvezetéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3002