KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bajnokok

Soós Tamás Dénes

Campeones – spanyol, 2018. Rendezte: Javier Fesser. Írta: David Marqués és Javier Fesser. Kép: Chechu Graf. Zene: Rafael Arnau. Szereplők: Javier Gutiérrez (Marco), Jesús Vidal (Marin), Gloria Ramos (Collantes), Roberto Chinchilla (Román), Jesús Lago (Jesús). Gyártó: Instituto de Crédito Oficial (ICO) / Marenostrum Producciones / Morena Films. Forgalmazó: Cirko Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

Érzékenyítő vígjátékkal van dolgunk, melyben arrogáns edző szegődik a mentálisan sérült játékosokból álló, szedett-vedett kosárlabdacsapat élére, hogy összekovácsolja őket a bajnokságra, és közben fontos életleckéket tanuljon összetartásról, barátságról, empátiáról. A tömegfilmes tematikák két nagy túlélője, a szertelen kisgyermekek/kisállatok hatására felengedő, mogorva férfi kapaszkodik itt össze az esélytelen lúzerekből faragott, de legalább erkölcsi győzelmet arató sportcsapattal, a felemelő feel good komédiák égisze alatt.

A biztonsági játék fogalmát épp az ilyen filmekre találták ki, ennek megfelelően nem is maradt el a közönségsiker Spanyolországban, ahol a Bajnokok egy meglepő fordulattal még Asghar Farhadi spanyol nyelvű filmjét (Mindenki tudja) is kiütötte a nyeregből a tavalyi Oscar-nevezési versenyben. Annyiból megérdemelten, hogy Javier Fesser rendező színes és szórakoztató kosárcsapatot verbuvált, akiket nem humoristák, hanem valóban sérült civilek alakítanak, többségükben olyanok, akiknek a külsejét sem kellett elrajzolni ahhoz, hogy égimeszelő Frankenstein-szörnyként vagy kövérkés metálénekesként belesimuljanak a vígjáték díszletei közé. Eredeti figuráiknak köszönhetően lesz nézhető, ugyanakkor épp emiatt is válik problémássá a Bajnokok, amely legalább annyiszor invitál arra, hogy a hátrányos helyzetű csapat kinézetén vagy esetlenségén nevessünk, mint ahányszor velük együtt kéne. Nézőfüggő, hogy ki-ki ezt rossz ízlésű humorizálásnak vagy az elfogadás legmagasabb fokának tekinti, az viszont már súlyosabb akadályokat gördít a felhőtlen szórakozás útjába, hogy a film merészen túlnyújtott játékidejében a sablonokat sem képes feszes profizmussal követni, következetes karakterépítés híján pedig a finálétól sem érdemes jó értelemben vett, katartikus giccset várni. Kacagtató komédia helyett csupán figyelemre méltó casting-videó lett a spanyolok aktuális sikerfilmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14175