KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Három egyforma idegen

Barkóczi Janka

Three Identical Strangers – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Tim Wardle. Kép: Tim Cragg. Zene: Paul Saunderson. Szereplők: Edward Galland, David Kellerman, Robert Shafran. Gyártó: Raw TV / CNN Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 96 perc.

 

Mi történik, ha valaki befordul a sarkon, és váratlanul szembe találkozik saját magával? És mi van akkor, ha ez a következő sarkon megismétlődik? Tim Wardle az 1980-as évek egyik világraszóló sztoriját dolgozza fel a Három egyforma idegen című dokumentumfilmben, egy olyan történetet, amit sokan ismernek ugyan, de nem lehet elégszer hallani. 1961 nyarán hármasikrek születtek New Yorkban, az anya azonban nem tarthatta meg a babákat. A kicsik egy adoptálásra szakosodott ügynökséghez kerültek, ahol szétválasztották őket, és egyenként kerestek új családot számukra. A szervezet munkatársai nem közölték az örökbefogadó szülőkkel azt az apróságot, hogy két másik testvér is létezik, így a három gyerek külön nevelkedett, egymásról mit sem tudva, eltérő környezetben, más-más lehetőségek és korlátok között. Amikor 19 év után véletlenül újra találkoztak, az első sokkot és eufóriát követően, számtalan nyugtalanító kérdés merült fel. Hamarosan kiderült, hogy mind a fiúk, mind a szülők egy tudományos kísérlet alanyai voltak, aminek aztán beláthatatlan hatása lett az életükre.

Az ikerlét misztériuma és egy izgalmas thriller keveredik ebben a könnyedén előadott, mégis súlyos etikai dilemmákat feszegető filmben. A sodró erejű történet újabb és újabb fordulatokat tartogat, az alkotók pedig jó ritmusban játsszák ki ezeket. Amikor a néző már azt hinné, hogy mindent ért, és innentől csak az önismétlés jöhet, ismét egy váratlan felfedezés vagy hihetetlen meglepetés következik. A dramatizált jelenetek és az interjúk tökéletes arányban vannak egymással, az érintettek érzelmes és bölcs megállapításai lenyűgözők és borzongatók egyszerre. Nem tudni, hogy végül ki fogja megoldani a rejtélyt, mert a probléma az elmúlt évtizedekben csak egyre bonyolultabb lett. Úgy tűnik, hogy egy saját magunk megértéséhez vezető kirakós darabkáit keressük, és korántsem biztos, hogy valaha is megtaláljuk az összeset.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14134