KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csaló csajok

Tüske Zsuzsanna

The Hustle – amerikai, 2019. Rendezte: Chris Addison. Írta: Dale Launer, Paul Henning és Stanley Shapiro. Kép: Michael Coulter. Zene: Anne Dudley. Szereplők: Anne Hathaway (Josephine), Rebel Wilson (Penny), Alex Sharp (Thomas), Ingrid Oliver (Desjardins). Gyártó: Camp Sugar / Pin High Productions / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 94 perc.

 

Az 1988-as Riviéra vadorzói mai napig nem veszített szélhámos vonzerejéből: fanyar sármjával és sziporkázó humorával még 1964-es eredetijét, a szintén glancos, bár kevésbé vitriolos Dajkamesék hölgyekneket is lekörözte. A klasszikus David Niven-Marlon Brando és a még emlékezetesebb Michael Caine-Steve Martin szemfényvesztő duó mutatványa cseppet sem szorult leporolásra, az álomgyár számára azonban az ötletszegénység és bevételszerzés elegendő indokot jelentett arra, hogy a legfrissebb trend szerint átírja a sikerképletet, és az idei verzióban sztárhölgyekre húzza a svindler-nadrágot. A helyszín ezúttal is a francia Azúr-part, azonban felszínes milliomos-bukszák helyett immár a megmentő szerepben tetszelgő, együgyű pénzeszsákok az áldozatai a két kóklerinának, akik versenyre kelnek a balekoktól hemzsegő vadászterületért.

A Csaló csajok szinte jelenetről jelenetre leköveti a Riviéra vadorzói cselekményét, az előd eleganciájának azonban már a szereplőválasztással búcsút int: a Niven és Caine által megformált idősödő, nagystílű angol figura méltóságát hiába is keresnénk az Anne Hathaway-féle karót nyelt, sznob libában, de még rosszabb választás Rebel Wilson, akinek bunkó dömperlány karakteréhez képest még a korábbi verziók faragatlan, pitiáner csalói is úrifiúnak tűnnek. Az eddig sorozatokban dolgozó Chris Addison első mozi-bóvlija még soványabb sikerekre érdemes, mint a női szereplőkkel újragondolt Szellemirtók vagy Ocean’s 8 kísérletei, amelyek érdektelenségbe fulladtak ugyan, de legalább nem keverték össze a tökösséget a tahósággal, hogy másfél órányi útszéli attrakcióval próbáljanak palimadarakat fogni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14099