KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A férfi mögött

Benke Attila

The Wife – svéd–amerikai, 2017. Rendező: Björn Runge. Szereplők: Glenn Close, Jonathan Pryce, Christian Slater. Forgalmazó: Sony. Szinkronizált. 99 perc.

 

„Minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő”. A mondás manapság pejoratív értelmet nyert, különösen a Harvey Weinstein-botrány miatt Hollywood megtisztítását szorgalmazó #MeToo-mozgalom kibontakozása után, mert sokak szerint azt sugallja, hogy az erős nő csak annyiban lehet erős, amennyiben egy férfit támogat. Ezt a problémát több kortárs film is körbejárja, művészfigurákat a cselekmény középpontjába állítva. Tim Burtontől a 2014-es Nagy szemek igaz történetet mesél el egy tehetséges festőnőről, akinek népszerű képeit szélhámos férje sajátjaiként állítja ki, így a férfi aratja le a babérokat. Életrajzi dráma a friss mozipremier, a Colette is, amelynek címszereplőjét kihasználja író férje, és a fiatal nő tollával ékeskedik. Hasonló konfliktus bontakozik ki Björn Runge (Fordulatok, Happy End) legújabb filmjében, A férfi mögöttben, ám Runge főhősnője a Nagy szemek és a Colette főszereplőivel ellentétben nem tudott időben kilépni a szélhámos férj árnyékából.

A férfi mögött a nők érvényesülésének nehézségeiről író Meg Wolitzer 2003-as regénye, a The Wife adaptációja. Joseph Castleman befutott idős író, akinek végre teljesül hű feleségével, Joannal közös álma, és megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Azonban a házaspár örömét beárnyékolja Nathanial, a botrányokra éhes életrajzíró feltűnése, aki kiszagolta, hogy Joseph írásaival valami nincs rendben. Miután Nathanial és Castlemanék fia, David szembesítik Joant azzal, hogy tulajdonképpen a szellemíró nőnek kellene átvennie a Nobel-díjat, az asszonyban eltörik valami, és felébred női büszkesége. Ám lehet, hogy már késő megtenni a logikus lépést, amit évtizedekkel ezelőtt kellett volna meglépnie, amikor a fiatal Joseph először zsarolta meg érzelmileg: vagy megírja helyette sikerregényeit, vagy véget ér a kapcsolatuk.

A férfi mögött úgy indul, akár Ingmar Bergman klasszikusa, A nap vége, és azt hihetjük, hogy egy idős férfi számadásáról fog szólni, aki már megjárta az életet, és elkövetett pár hibát. Björn Runge lassan fedi fel a kínos titkot, ami észrevétlenül erodálja a felszínen boldog kapcsolatot. Sokat sejtet a nyitójelenet, amelyben Joseph a fáradt Joan akarata ellenére mászik rá az asszonyra, hogy önző módon kielégítse magát, nem törődve a nő vágyaival. Persze Joan nem nagyon ellenkezik, de utólag megérti a néző, hogy azért, mert túl sokáig élt az érzelmi zsaroláson és eltemetett, illetve megjátszott érzelmeken alapuló házasságban. Találó ebből a szempontból A férfi mögött díszlete: Castlemanék háza úgy néz ki, mint egy berendezett színpad, ahol minden művi, túldíszített, látványos díszlet, ami csak elfedi a kiábrándító valóságot, és ahonnan szemrebbenés nélkül hazudik a két idős ember a nagyvilág és egymás szemébe. Apropó, színjátszás. A két színészveterán, Glenn Close és Jonathan Pryce remekelnek főszerepeikben, a színésznő Golden Globe-díjat és Oscar-jelölést is kapott alakításáért. Ezért is feltűnően gyengék a flashbackek, amelyekben Björn Runge a nagy öregekhez képest halovány fiatal színészekkel volt kénytelen elmesélni, hogyan alakult ki Joan és Joseph egyoldalú kapcsolata. Ám ezt leszámítva A férfi mögött úgy erős és őszinte feminista film, hogy közben mentes a #MeToo-mozgalom szélsőségeitől és a Colette didaktikusságától. Björn Runge műve csendben, mértéket tartva bontja le a „minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő”-ideológiát, és bár kicsit nehezen izzik fel, de amikor ez megtörténik, akkor Joan tragikus története a stáblistáig odaszegez a képernyőhöz.

Extrák: Beszélgetés a színészekkel, Glenn Close elemzi a filmet, Kérdezz-felelek Glenn Close és Meg Wolitzer közreműködésével, előzetes.

Extrák: Interjúk a színészekkel, és Meg Wolitzer regényíróval, továbbá mozielőzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14054