KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Betörés

Géczi Zoltán

Breaking In – amerikai, 2018. Rendezte: James McTeigue. Szereplők: Gabrielle Union, Billy Burke, Richard Cabral. Forgalmazó: Bontonfilm. 100 perc.

 

A Wachowski-testvérek pártfogoltja sosem tudta felverekedni magát Hollywood élvonalába; bár a Mátrix rendezői nem csekély támogatást nyújtottak számára, James McTeigue megmaradt bármely feladatra bevethető, megbízható iparosnak, örök second unit direktornak, akire zsánertől függetlenül lehet B-kategóriás produkciókat bízni. Legújabb filmje a home invasion műfaj ezeregyedik interpretációja, szigorúan a zsáner közhelyei mentén haladva, ám – minő nóvum! – fekete célközönségre optimalizálva. A Betörés minden ízében stúdióproduktum, a kortárs hollywoodi filmipar tanulmányértékű terméke: olcsó kivitelezhetősége mellett jó megtérülési rátával kecsegtető darab, amely ugyan nem vált igazi sleeper hitté, de hatmilliós költségvetéséhez képest roppant impozáns, 46 milliós észak-amerikai bevételt ért el.

Adott egy értelmetlenül nagy high-tech ház, néhány nem túlzottan éles elméjű betörő, egy sokmilliós szajré, egy szeretteit rendíthetetlen anyatigrisként védelmező főhősnő, néhány statiszta (mennél kevesebb, annál jobb a költségvetésnek), és egy említésre sem érdemes forgatókönyv. Ezen alapanyagokból élményszerű mozit forgatni rendezőzsenit kíván, s miután James McTeigue aligha nevezhető annak, csupán egy fast food-kategóriás thrillerre futotta, amelyből kimaradtak a valódi karakterek, a lélektani dinamika, a suspense, a szellemes dramaturgiai megoldások, de még az erőszak ábrázolása is bátortalanul családbaráttá szelídült. A végeredmény a kortárs exploitation-filmekhez hasonlóan hervasztó módon nélkülözi az eredetiséget, a nyersességet, a merészséget, a szívet és a lelket, mindazon elemek összességét, amely az 1960-as években, amikor a szerzői szemléletet semmiféle produceri beavatkozás nem hajtotta uralma alá, máig hivatkozott klasszikusokkal gazdagította az amerikai film mítoszát. Mindemellett méltánytalanság volna elhallgatni, hogy a női főszereplők (Gabrielle Union, Ajiona Alexus) nyilvánvalóan képesek lettek volna meghaladni a kijelölt szakmai szintet, ha a színésznők kvalitásaihoz igazodik a film, a nézőknek mégis inkább azt ajánlanám, hogy ha ilyesféle mozira vágynak, porolják le David Fincher szörnyen alulértékelt Pánikszobáját, mint a zsáner egyik méltatlanul elfeledett remekét.

Extrák: Audiokommentár a rendezővel és a forgatókönyvíróval, alternatív nyitójelenet, kimaradt jelenetek, négy werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13874