KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Izlandi amazon

Baski Sándor

Kona fer í stríð – izlandi, 2018. Rendezte: Benedikt Erlingsson. Írta: Ólafur Egilsson. Kép: Bergsteinn Björgúlfsson. Zene: David Thór Jónsson. Szereplők: Halldóra Geirharðsdóttir (Halla), Jóhann Sigurdarson (Sveinbjörn), Juan Camillo Roman Estrada (Juan), Jörundur Ragnarsson (Baldvin). Gyártó: Vintage Pictures / Köggull Filmworks / Slot Machine. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 101 perc.

 

Első rendezésével, a Lovak és emberekkel Benedikt Erlingsson a természettel sajátos szimbiózisban élő izlandiak bestiáriumát rajzolta meg. A távolságtartó, fanyar hangvételt második filmjében empatikusabb prizmára cserélte: egy olyan főszereplőt választott, aki ugyan saját környezetében is különcnek számít, de kötődése Izlandhoz nem képezheti vicc tárgyát. Halla, a középkorú énektanár titokban újra és újra szabotálja az izlandi tájon sebként éktelenkedő alumíniumgyár működését. Célja, hogy megakadályozza a kínai befektetők érkezését, akik újabb beruházásokkal tovább veszélyeztetnék a környezetet. A nő számára a dilemmát nem az egyre komolyabb erőkkel felvonuló nyomozóhatóságok jelentik, hanem, ahogy az az ökoterrorizmust taglaló filmekben (Sötét húzások, A Kelet) megszokott, a személyes ambíciók előtérbe kerülése. Értesítést kap róla, hogy négy évvel ezelőtt beadott kérelme alapján örökbe fogadhat egy elárvult ukrán kislányt, ami nyilván gerillakarrierje végét jelentené.

A Lovak és emberekhez hasonlóan a fő attrakciót ezúttal is Bergsteinn Björgúlfsson operatőr lenyűgöző totálképei jelentik, amelyek a képeslap-romantika helyett Halla dühét és motivációját hívatottak alátámasztani. Erlingsson ugyanakkor az abszurd humorról sem mond le, a fajsúlyos témát olyan running gagekkel ellenpontozza, mint a soundtrackről gondoskodó zenészek megjelenítése, vagy a szerencsétlen külföldi turista, akit állandóan letartóztatnak; ők ráadásul később dramaturgiai funkciót is kapnak. Az Izlandi amazon mégis a címszereplő miatt érdemel leginkább figyelmet: Hallával egy olyan öntudatos, erős, és senkivel össze nem téveszthető női hőst teremtett a rendező, aki akkor is alkalmas a példaképszerepre, ha a módszereivel esetleg nem is értünk egyet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018 /10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13841