KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Grease

Varga Zoltán

Grease – amerikai, 1978. Rendezte: Randal Kleiser. Szereplők: John Travolta, Olivia Newton-John, Stockhard Channing. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 110 perc.

 

Negyven éve készült, hatvan esztendővel ezelőtt játszódik, nézők milliói számára megunhatatlan, dalai pedig kiirthatatlanok a rádiók slágerkészletéből: az idén jubiláló Grease (magyar címváltozata: Pomádé) a filmmusical történetének mindmáig egyik legnagyobb s legtartósabb sikere. Miként számtalan zsánertársa, a Grease is a színpadról (Chicagóból és a Broadwayról) érkezett a vásznakra és a képernyőkre. A film a szerelmi szállal együtt is mindenekelőtt nosztalgikus és felettébb idealizáló visszapillantás az ötvenes évek Amerikájára, középpontban a gimnáziumi élettel, illetve annak jellegzetes figuráival és kellékeivel – a zselézett séróval pózoló bőrdzsekis vagányokkal és a rózsaszínben feszítő cicamicákkal éppúgy, mint az áramvonalas járgányokkal. A Grease-ben a maroknyi tőmondatban is összefoglalható sztorihoz (miféle sztorihoz?) fülbemászó dalok, remekbe szabott koreográfia, kellemesen tarkabarka látványvilág s egytől egyig markáns karakterek társulnak – élen a Szombat esti lázból áttáncolt John Travolta és az itt debütáló Olivia Newton-John szerelmespárjával. Kétségkívül ezek kombinációja adja a Grease töretlenül őrzött élvezeti értékét, illetve az a nem mellékes tényező, hogy a film legalább annyira működőképes vígjátékként, mint musicalként. S ez nem csak a Grease szándékoltan humoros elemeinek (köztük a pikáns beszólásoknak) köszönhető, mert az is mindvégig mosolyfakasztó, hogy (késő) huszonévesek, sőt kora harmincasok próbálnak – igen csekély meggyőző erővel – végzős gimnazistának látszani. Mégis, a Grease-ben ebből naiv báj fakad, olyan vonzerő, amely bár borotvaélen egyensúlyoz, mégsem torkollik önparódiába, avagy campbe (ami például biztosan nem mondható el Newton-John következő musicaljéről, a campet brutálisan fölfokozó Xanaduról). A szó szerint felhők fölé ellebegő epilógus vidámparki helyszíne is nyomatékosítja, hogy musicalklasszikusunk a szórakoztatóipar termékei közül alighanem a habcsókhoz és a vattacukorhoz áll a legközelebb – a Grease nem csupán minden középiskolába helyezett musical ősmintája, de a tökéletes giccsfilmek egyike is.

Extrák: A jubileumi évfordulóhoz – DVD-n és Blu-Ray lemezen egyaránt – alaposan felöltöztették extrákkal az ünnepeltet. Rendezője, Randal Kleiser és a koreográfus, Patricia Birch közös audiokommentárja tartalmas betekintést nyújt a kulisszák mögé, miként a film elkészítését és színpadi előéletét bemutató kisfilmek is informatív néznivalók. További kisfilmeket láthatunk a koreográfiáról és a filmben feltűnő járművekről; az animált főcím és a jelenetek némelyike alternatív változatban is megtekinthető; kapunk egy csokorra valót kimaradt jelenetekből is; valamint fotógalériákból és egyéb interjúkból is szemezgethetünk. Az audiokommentár kivételével valamennyi extrához magyar felirat is található.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13839