KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Vissza a jövőbe

Robert Zemeckis örökbecsű trilógiájában, miként az időutazós filmekben általában, a történetszövés szempontjából rengeteg kiaknázatlan lehetőség lappang. Hiába készült az első rész több mint harminc évvel ezelőtt, a népszerűsége töretlen, ezért a jeles évforduló alkalmával kézenfekvő ötlet volt megbízni Bob Gale-t, a filmek forgatókönyvíróját, hogy képregényben mesélje tovább, hová kirándult még az időben Marty és Doki, vagy mutassa be, hogyan kötött barátságot a két főhős.

Az Elfeledett regék és alternatív idősíkok alcímű kötet koncepciója tehát remek, a megvalósítása viszont csalódást kelt. A rövid epizódokban inkább ötletcsírákat, mintsem kidolgozott íveket kapunk, az ötrészes minisorozat pedig összességében nem tart sehová: karakterek és idősíkok között kapkod, és még mindig jobban járunk az egyszerű gegekkel (mint Biff utazása a dinoszauruszok korába), mint a Marty és Jennifer egymásra találásához hasonlóan végigmesélt, de elnyűtt sablonokból építkező sztorikkal. A legnagyobb baj, hogy a képregénynek nincs valódi szerzője: a képregényírásban egyébként nem járatlan, többek között Pókemberrel is próbálkozó Gale inkább csak ötletgazdaként és alkalmi társíróként vett részt a munkában, és a rajzolók is sűrűn váltják egymást. A szerkesztők aligha a legtehetségesebb alkotók közül válogattak, a karikaturisztikus képi világba sajnos a csúnya, hibás emberalakok és az egysíkú, félamatőr plánozás is beleférnek. További fájó pont, hogy az impozáns keményborító ellenére a kiadvány nyomdai minősége is hagy maga után kívánnivalót. Mintha túl kicsi felbontású képfájlokból dolgozott volna a magyar kiadó, a rajzok körvonalai közelről életlenek, pixelekre esnek szét.

Bob Gale és mások: Vissza a jövőbe – Elfeledett regék és alternatív idősíkok. Színes, keményfedeles, 152 oldal. Kiadó: Panel Kalandor.

 

Egy elviselhetetlen nő

Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára képregényt olyan ellenszenves és kiállhatatlan főhőssel, mint Annabella Draama, a magyar származású finn szerző, Kati Kovács könyvének elbeszélője. Annabella utálja az embereket, a férjén kívül, aki iránt bizarr és elapadhatatlan szexuális vágy fűti. Amikor megsejti, hogy a tanár Aaro viszonyt folytat egyik diákjával, nem habozik, álmában öli meg a fiatal csábítót. Börtönbe kerül, ott pedig valósággal újjászületik.

Röviden így foglalható össze a Körhintába zárva cselekménye, abba viszont nem érdemes belemenni, hogy a történetben mi álom és mi valóság. Magyarul közel tíz éve megjelent kötetéhez, a Paprikás rapszódiához hasonlóan Kovácsnak ez a másik képregénye is szürreális, szubjektív utazás női főhőssel a középpontban. A kalandok hangsúlyosan testi természetűek: Annabella termetes, csupahús asszonyság, aki folyamatosan a testén belülre, majd kívülre helyezi, amivel kapcsolatba kerül, így ismerve meg a világ dolgait. Az érzéki tapasztalatok megmutatása, a történet lüktető tempójának megszerkesztése komoly erénye Kovács képregényének, ehhez a freudiánus és a maga módján erősen feminista ámokfutáshoz pedig a naiv képi világ, a gyerekrajzokat vagy karikatúrákat idéző figurák is illenek. Végül Annabella karakteréhez is közel kerülünk, ami Kovács történetmesélői tehetségét dicséri. Kíváncsi volnék, manapság milyen képregényeket készít a szerző, a Körhintába zárva ugyanis a Paprikás rapszódiával együtt eredetileg a kilencvenes évek közepén jelent meg.

Kati Kovács: Körhintába zárva. Fekete-fehér, puhafedeles, 60 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

 

A zsörtölődő osztrák

Az utóbbi években az önéletrajzi képregények világszerte egyre népszerűbbek, a kisebb magyar kiadóknak köszönhetően pedig nemcsak a híresebb művek (mint például a Persepolis), hanem az itthonról egyébként láthatatlan munkák közül is megjelenhet egy s más. Azért az önéletrajziságot emeltem ki az osztrák Thomas Kriebaum képregényeivel kapcsolatban, mert a szerző-főhős amerikai utazásáról és zenei ízlésének alakulásáról szóló novellák a füzet legsikerültebb darabjai. Kriebaum frappánsan kapja el és leplezi le a sztereotípiákat, szatirikus humorától pedig önmagát sem kíméli. Szöveg nélküli képsorai, valamint a bécsi utcákat belakó hajléktalan figurája, Gustl főszereplésével készített egyoldalasai közé viszont fáradtabb poénok is befértek, ezek a rövid képregények a magazinok hátsó oldalain sem keltenének különösebb feltűnést.

Thomas Kriebaum: Lomtalanítás. Fekete-fehér, puhafedeles, 48 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13832