KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Végállomás: esküvő

Árva Márton

Destination Wedding – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Victor Levin. Kép: Giorgio Scali. Zene: William Ross. Szereplők: Keanu Reeves (Frank), Winona Ryder (Lindsay), Dj Dallenbach (Menyasszony), Ted Dubost (Vőlegény). Gyártó: CISS / Company 3 / GreenSlate / Snap Sound / Tunnel Post. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 90 perc.

 

Az utóbbi években látványosan kibővülő esküvői szolgáltatások olyan letaglózó ütemben differenciálódtak, hogy ezzel még a piaci résekre különösen érzékeny amerikai filmgyártás sem tudott versenyezni. A Bazi Nagy Lagzi-mozik, Másnapossággal járó legénybúcsú-darabok és megrázó Koszorúslány-eposzok trendkövető termékei után viszont most a filmkínálat kerülhet lépéselőnybe, hiszen elkészült az esküvőellenesek esküvői vígjátéka.

Victor Levin író-rendező kisköltségvetésű munkája a násznép két kevésbé lelkes tagjának (a megbántott exmenyasszony és a gyűlölködő féltestvér) találkozásán keresztül szólítja meg a házasság kósza ötletére is grimaszolva legyintő, cinikus közönséget. Ráadásul mindezt egy valóban formabontó screwball comedy keretében teszi – hiába tűnik fel egy Párducbébi is a ceremónia egy pontján. A kiállhatatlan természetű főhősöknek egy háromnapos lagzit kell átvészelniük a kaliforniai borvidéken, de ők a kötelező udvariasságra sem ügyelve vonják ki magukat a buliból, hogy inkább kibeszéljék feloldhatatlan világfájdalmukat és hangot adjanak az emberi kapcsolatok iránti általános megvetésüknek.

Végig nyílt titok: ez a film a drámaíró parádéja. Az író-rendező Levin gyakorlatilag egy másfél órás színpadi dialógot görget az andalító gitárfutamok és csupasz díszletek között, melyben nemcsak a hírhedten faarcú színészek (Winona Ryder és Keanu Reeves) kapnak feltűnően kevés mozgásteret, hanem a kamera is megdermedve figyeli, ahogy tapintatot hírből sem ismerő riposztjaikat hadarják. Legyenek bár az idilli dombokon, intim helyzetben, vagy a vendégseregnek szervezett kínai talpmasszázson, válogatott sértéseik szövegfolyamát a műfaji szabályok által előírt gyengéd érzelmek megszületése sem tudja kizökkenteni. A megrögzötten szkeptikus szingliknek így egy pillanatra azt is elhihetjük, hogy már az esküvői filmekben sincsenek csodák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13820