KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyerekrablók

Kovács Patrik

Kidnap – amerikai, 2018. Rendezte: Luis Prieto. Szereplők: Halle Berry, Sage Correa, Chris McGinn. Forgalmazó: ProVideo. 95 perc.

 

Korunk divatos álomgyári mozihősei a sámsoni erejű heroinák, a tesztoszterontól duzzadó alfanőstények: ma már szinte alig készülhet nélkülük női akciófilm. A Gyerekrablók azonban – nem fősodorbeli produkció lévén – üdítően kilóg a sorból: hősnője, Karla (Halle Berry), az egyszerű gyorséttermi felszolgáló azzal kénytelen szembesülni, hogy kisfiát (Sage Correa) a szeme láttára rabolják el. Autóba pattan, és kétségbeesett hajsza veszi kezdetét, melynek során lassan felcserélődnek a szerepek: a megfélemlített anyuka belefog a szedett-vetett emberkereskedők levadászásába.

Eddig hát a papírvékony történet, s a Knate Lee által jegyzett szkript aligha lesz írói mesterkurzusok szemléltetőanyaga, a Gyerekrablók megvalósítása azonban két tekintetben is rendhagyó. Egyrészt karakterizálásában: Karla – az uralkodó trendeknek ellentmondva – törékeny és labilis nőalak, aki nem kimagasló rátermettségének, hanem egy sor véletlenszerű történésnek, továbbá az antagonisták baklövéseinek köszönheti, hogy képes talpon maradni, sőt visszavágni. Mindettől kissé talajközeli lesz a film, nemkülönben attól, hogy – a thriller bevett szabályait figyelmen kívül hagyva – a szüzsé idejekorán teljes tudatosságra ébreszti a nézőt a gonosztevők kilétét és motivációit illetően.

Az Elrabolva-trilógiából és számtalan országúti thrillerből (Spielberg Párbajától kezdve A félelem útján című B-kategóriás darabig) összegyúrt cselekményvilág valamennyi elemét ismerjük már korábbról, s ugyan a Gyerekrablók felvonultatja az alapszituációból fakadó összes – erősen limitált számú – bonyodalmat, Luis Prieto rendező egyikbe sem csempész valódi feszültséget. Emellett néhány logikai bakugrás is tarkítja a cselekménymenetet, és a szerény kivitelű akciójelenetek sem képesek egyensúlyba hozni a mérleget, míg némely vizuális truváj (függőleges svenk, hatásvadász lassítások) zavaróan modoros. És bár a történet helyszínéül szolgáló, lidérces-mocsaras Louisiana temérdek bűnügyi opusban (az Angyalszívtől a True Detective-szériáig) szimbolikus, pokolbéli tájként funkcionál, a Gyerekrablók esetében sajnos csupán érdektelen biodíszlet. Halle Berry ellenben korát meghazudtolóan attraktív és szimpatikusan esendő: még azt is megbocsátjuk neki, hogy a zárlatban megszeppent pincérnőből mégiscsak rendíthetetlen anyatigrissé lép elő.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13769