KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gotti

Benke Attila

Gotti – amerikai, 2018. Rendező: Kevin Connolly. Forgatókönyv: Lem Dobbs, Leo Rossi. Kép: Michael Barrett. Szereplők: John Travolta (John Gotti), Spencer Lofranco (Gotti fia), Kelly Preston (Victoria Gotti), Stacy Keach (Neil Dellacorce), Pruitt Taylor Vince (Angelo Ruggiero). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 105 perc.

 

Akár a valódi Al Caponét és a fiktív Don Corleonét, úgy gyilkosságai és piszkos ügyei ellenére a nyolcvanas években csúcsra törő New York-i John Gottit is igencsak kedvelte a nép a látszólagos közbiztonság megteremtése miatt. A sztárbűnöző élettörténetében benne volt egy izgalmas gengszterfilm lehetősége, azonban a John Travolta nevével fémjelezett Gotti sajnos nem lett az.

A maffiavezér életét már több dokumentum- és játékfilm feldolgozta, a leghíresebb a HBO által gyártott 1996-os Gotti, melyért a címszereplőt alakító Armand Assante méltán kapott Emmy-díjat. Kevin Connolly aktuális gengszterdrámája a HBO-tévéfilmmel ellentétben nem annyira a bűnöző felemelkedés-bukás történetére, hanem John Gotti és családja (legidősebb fia) kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. A legújabb Gotti az időben ugrálva mutatja be a vezér hatalom felé vezető útját, a hírhedt Gambino-szindikátus megszerzésének folyamatát és a nagyfőnök bukását. Ám A keresztapát vagy a Nagymenőket idéző párhuzamos vágásokon és John Travolta megnyerő, bár egyoldalúan agresszív alakításán kívül semmi érdekes nincs a Gottiban. A film alkotói nem tudták eldönteni, hogy a Nagymenőket, A keresztapát vagy az 1983-as A sebhelyesarcút tekintik mintának a főhős megírásakor, és abban sem voltak biztosak, hogy családi gengszter-melodrámát vagy kemény szindikátusfilmet szeretnének készíteni. Ráadásul a Gotti híján van egy erős antagonistának, így amit a címszereplő professzionális életében tesz, súlytalan, sőt unalmas. És a gengszter hezitáló fia is egydimenziós karakter, ezért az őt alakító Spencer Lofranco sem tudja érdekessé tenni a figurát, mindvégig kétségbeesett arccal bámul Travoltára. Vagyis John Gotti nevével ellentétben ez a gengszterfilm valószínűleg gyorsan eltűnik a süllyesztőben, és a Szombat esti láz egykori sztárjának, John Travoltának a Ponyvaregény után nem ez lesz a második nagy visszatérése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13742