KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Könyvklub

Lovas Anna

Book Club – amerikai, 2018. Rendezte: Bill Holderman. Írta: Bill Holderman és Erin Smimms. Kép: Andrew Dunn. Zene: Peter Nashel. Szereplők: Diane Keaton (Diane), Jane Fonda (Vivian), Candice Bergen (Sharon), Mary Steenburgen (Carol), Andy Garcia (Mitchell), Craig T. Nelson (Bruce). Gyártó: Apartment Story / June Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 104 perc.

 

Vajon mi különbözteti meg a hatvanas generációt a huszonévesektől? Az élettapasztalat, mellyel könnyebben veszik az akadályokat? A családból, barátokból kialakított erős szociális háló, melynek hála biztosabb a helyük a világban? Vagy a sok kudarcon és felismerésen keresztül felépített önismeret? A Könyvklub szerint egyik sem: csupán egy elhízott, megráncosodott test, a feldolgozatlan régi sérelmek, és a megcsappant szexuális vágy.

Pedig az alapötlet bájos: négy, szakmájában sikeres, látszólag remek életet élő régi barátnő (a legendás Jane Fonda, Diane Keaton, Candice Bergen és Mary Steenburgen) életét felforgatja, amikor az évtizedek óta havi rendszerességgel összehívott könyvklubjuk témájául A szürke ötven árnyalatát választják. Grey és Ana mindent elsöprő szado-mazo kapcsolata rádöbbenti őket, hogy az életükből már régóta hiányzik a szenvedély, így aztán fittyet hányva a családjuk, a párjuk, és leginkább a saját elvárásaiknak, korukat meghazudtolva bátran csinálnak hülyét magukból a kaland kedvéért.

Ugyan a 2018-ban is csodálatos sztárszínésznők 104 percen keresztül küzdenek azért, hogy életet leheljenek a Könyvklubba, a történetért és a látványért felelős stábtagok sajnos csúnyán cserben hagyják őket. A végeredmény egy helyenként vicces, de többnyire kínos üzenetekkel megpakolt olcsó vígjáték arról a hihetetlennek tűnő felismerésről, hogy van (nemi) élet a menopauza után, és hogy még a tündöklő filmsztárok is megöregszenek egyszer. Bár egy jó romkom az érettebb női közönségnek valóban hiánypótló lenne, ez nem az – még mindig érdemesebb újranézni a Nancy Meyers-filmeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13733