KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kutyák

Margitházi Beja

Câini – román, 2016. Rendezte és írta: Bogdan Mirică. Kép: Andrei Butica. Zene: Codrin Lazar és Sorin Romanescu. Szereplők: Dragoş Bucur (Roman), Gheirghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila). Gyártó: Argo Film / 42 Film / Bac Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.

 

Tér és történet annyira organikusan nő össze Bogdan Mirică elsőfilmjében, ahogyan azt a kortárs román film olyan provokatív darabjában láthattuk utoljára, mint Cristi Puiu sokszobás lakás-labirintusába beleírt történelmi-generációs tablója, a Sieranevada. Ezúttal a keleti, dobrudzsai végeken, a puszta közepén, békabrekegés és tücsökciripelés közepette öklendez ki a mocsár egy bokából lerágott (!), bakancsos lábfejet; gazdája kilétére sohasem derül fény, de tökéletes McGuffinnak bizonyul, hogy megértesse: itt nem fogunk mindenre maradéktalan magyarázatot kapni, sőt. Elvezet ugyanakkor néhány fontos szereplőhöz, mint a helyi rendőrfőnök, akinél elmélyültebben és tárgyilagosabban kevesen tudnának egy vacsoravillával, sör mellett megvizsgálni egy emberi maradványt, vagy a helyi pszichopata kiskirály csicskásához, aki titokban rendőri besúgóként szivárogtat hiányos adatokat.

A Cannes-ban Fipresci-díjjal méltányolt Kutyák olyan nyers, szikár és ütős, mint a hely szelleme. Mirică az összetett életérzések megragadása, a morbid helyzetek kiélezése és a színészvezetés tekintetében is magabiztosan csatlakozik a jelentősebb román filmek által kijelölt csapásirányhoz, de egyéni, alternatív útvonalat is sikerül kijelölnie. Szerzői zsánerfilmjében az erősebb western- és halványabb thriller-elemeket az első részben szinte teljesen kilúgozza a slow cinema, miközben végigkövetjük a nagyapjától frissen megörökölt, kopár nagybirtokra érkező bukaresti Romant a helyi erőviszonyok reménytelen kimatekozásában. Legszívesebben eladná a területet, de a racionalista városi mentalitást eleve bukásra ítélő, törvényen kívüli, posztkommunista senkiföldjén a szereplők fogyatkozó száma arra figyelmeztet, hogy az már nagyon is másoké. Amit azonban a szűkkeblűen mért információkkal és eseményekkel látszólag elveszítünk az első félidőben, azt az egyre erősebb atmoszférában kapjuk vissza: mire az események felgyorsulnak, az addigi üres járatok, enigmatikus karakterek és minimalista párbeszédek olyannyira megtették hatásukat, hogy a forgatókönyvet is jegyző Mirică a felgyűlt feszültséget elemi erővel robbanhatja be a katartikus fináléhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13517