KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A galaxis őrzői vol. 2.

Huber Zoltán

(Guardians of the Galaxy Vol. 2) – amerikai, 2017. Rendezte: James Gunn. Írta: Dan Abnett, Andy Lanning képregényéből James Gunn. Kép: Henry Braham. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Chris Pratt (Peter Quill), Zoe Saldana (Gamora), Bradley Cooper (Rocket), Vin Diesel (Groot). Gyártó: Marvel StudiosWalt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.

 

A Marvel filmjei a nagy gyorsétterem-láncok megbízható minőségű, tökéletesen kiszámítható menüire hasonlítanak. Az eltérő hozzávalók és extra fűszerezések az első harapásig megkülönböztetik ugyan az egyes produkciókat, a lényeget tekintve mégis ugyanazt kapjuk, másfajta papírba csomagolva. A standardizált, pénzügyileg bebiztosított tömegtermelés és a folyamatos megújulás közötti ellentéteket a stúdió rafinált urai úgy próbálják feloldani, hogy a független műfaji filmek mezőnyéből igazolnak le újabb és újabb tehetségeket.

A fésületlenebb, punkosabb vonalról érkező James Gunn szerződtetése az eddigi legjobb húzásuknak bizonyult, hisz a mosómedvével és beszélő fával támadó hőscsapat a Marvel filmes univerzumának egyik legsikeresebb bevetését jegyzi. Az egyszer már bizonyított recepten a második felvonás sem változtat sokat, az újabb kalózos-világmentős űrfantáziát is a vaskosabb humor, a figurák közötti kémia és a csodálatosan elrajzolt vizualitás működtetik. Az alkotók ráadásul az első rész legnagyobb problémáját is kiküszöbölték és a korábbiaknál jóval izgalmasabb ellenfelekkel tartják mozgásban a történetet. A nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodott célközönség kényeztetése gyakorlatilag hibátlan, a nézővel összekacsintó poénok és az ügyesen citált kulturális referenciák mellett a korszakot megidéző szín- és formavilág is telitalálat. Bár Gunn látványosan igyekezett némi mélységet adni az újabb kalandoknak és a finom politikai szurkálásokat sem spórolta ki, a szándékolt freudi olvasat helyett a kívülállókkal és lázadókkal érzett szolidaritása szivárog át a leginkább a pontosan kidekázott végeredményen. A diszfunkcionális családként civakodó társaság, az érdes külsők és punk-tarajok alatt megdobbanó hatalmas szívek még mindig bőven elégségesek ahhoz, hogy mosolyogva üljük végig az újabb stáblistát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13257