KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ouija: A gonosz eredete

Soós Tamás Dénes

Ouija: Origin of Evil – amerikai, 2016. Rendezte: Mike Flanagan. Szereplők: Annalise Basso, Lulu Wilson, Elizabeth Reaser. Forgalmazó: Universal. 99 perc.

 

Az Ouija: A gonosz eredete a kortárs horrorfilm egyik érdekes anomáliája. Papíron csupán egy ésszerű gazdasági vállalkozás – az ötmillióból százat csináló Ouiját nem lehetett nem folytatni –, mégis a legélvezetesebb műfaji retrózás a Démonok között óta. Mike Flanagannek sikerült az, ami az Annabelle-nek nem: érdekesen gondolta tovább egy főgonosz eredetmitológiáját, és az Alagúttal ígéretesen kezdődő, az Oculusszal és a Hush-sal pedig még izgalmasabban folytatódó rendezői életművet sem nullázta le. Az első Ouija még egy meglehetősen sablonos tinihorror volt, amit nem elég, hogy egy társasjátékra alapoztak, de még a horrort is kifelejtették belőle. Stiles White képes volt földalatti átjáróban arrébb tolt bevásárlókocsival riogatni a nézőt, és ha valami frappáns ötlete támadt, mint például fogselyemmel bevarrni a vagány csaj száját, a tinibarát korhatárbesorolás miatt abból is kivágta a lényeget. Jól jelzi Flanagan stílusérzékét, hogy ő a nevezett szájbevarrásból már a Poltergeist fürdőszobai nagyjelenete előtti főhajtást rendez. A gonosz eredete vállaltan oldszkúl rém-üldözés, tulajdonképpen Az elcserélt gyermek és Az ördögűző ötletes homázsa, melyben a megszállt kislány és a férjét gyászoló anya segítségére egy szintén megözvegyült pap siet (az E.T. egykori Elliottja, Henry Thomas). Flanagan nemcsak a történetben, de vizuálisan is a hetvenes éveket imitálja az áttűnésekkel, a variózással, vagy az elő- és a hátteret is fókuszban tartó operatőri munkával, amely a lakást hosszú beállításokban bekóborló kamerakezeléssel szögeli be a házba nézőjét. A gonosz eredete a váratlan hanghatások ideiglenes sokkját hosszú távú szorongásra cseréli, amin csak az enyhít a fináléban, hogy a történet logikájából nem következő fordulatokat is be kellett iktatni, hogy eljussunk az első filmben kijelölt végponthoz. A játékidő nagy részében azonban Flanagan felülemelkedik a korlátokon, és úgy keveri az előre leosztott lapokat, hogy abból egy eredetiséggel aligha vádolható, technikailag viszont lenyűgöző horrorfilm születik, amelyben Lulu Wilson bociszemű, démonlakta kisszösziként Linda Blairével felérő alakítást nyújt. Egy biztos: másfél órás termékelhelyezés sosem volt még ennyire élvezetes.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm, Mike Flanagan audiokommentárja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13243