KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A mi emberünk

Soós Tamás Dénes

Our Kind of Traitor – angol – francia, 2016. Rendezte: Susanna White. Szereplők: Ewan McGregor, Naomie Harris, Stellan Skarsgård. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 108 perc.

 

Nehéz a John le Carré-rajongók élete. Bár a moziban reneszánszukat élik a kémthrillerei, az adaptációkon a túltermelés jelei mutatkoznak. A színvonal kileng, egy Suszter, szabó, baka, kémre egy Panamai szabó jut – vagy egy A mi emberünk. Pedig a történetben, amely a maffiapénzeket tisztára mosó angol bankok körül bonyolódik, van kraft, de a forgatókönyvet jegyző Hossein Amini kiheréli a zsánert azzal, hogy olyan kémthrillert ír, amiben mindenki az, akinek mondja magát, vagy akinek az első pillanattól látszik. „A gonosz az gonosz, nem társadalmi tényezők függvénye” – filozofálnak a filmben, pedig ez így, kontextus híján, nem annyira az idézett Leszek Kolakowski, hanem az amerikai B-filmek nagy gondolata, amik az árnyalt jellemrajzon spórolnak („a gonosz az gonosz és kész”), hogy a felpörgetett cselekményre fókuszálhassanak. Csakhogy itt a cselekmény is csalódást kelt, ugyanis merő fantasy az, ami a szemünk előtt zajlik: az irodalomtanár és ügyvéd felesége egy marokkói nyaraláson összebarátkozik az orosz maffia jószívű pénztárosával, akit az új főnök el akar tenni láb alól, így hát hőseink a segítségére sietnek: pen drive-ot szállítanak az MI6-nek, és ha kell, embert is ölnek a védelmében. Pusztán azért vállalják mindezt, mert „nemes jellem” a tanár úr, akinek karakterét az bonyolítaná, hogy míg az idegen orosz maffiózóért az életét is feláldozná, férjként már korántsem ilyen hűséges. De amint csavarodni kezd a történet, a házastársi válságról épp olyan gyorsan feledkezik meg Susanna White rendező, mint a lélektani hitelességről. Danny Boyle operatőre, Anthony Dod Mantle szellemesen fényképezi ezt a hosszú, üres terekbe és tükröződő felületekre komponált techno-thriller világot, arról már nem ő tehet, hogy a tévérendezőnőnek minden motívumról egy giccses kép jut eszébe: a vérről a hó, a drogról a szédülés. Apropó, tévé: bár messze nem volt tökéletes az Éjszakai szolgálat, A mi emberünk humortalan blődlije a legjobb érv a regények tévésorozatra adaptálása mellett. Le Carré-rajongóknak érdemes kivárásra játszaniuk: 2018-ban érkezik A kém, aki bejött a hidegről miniszériája Aidan Gillennel (Kisujj a Trónok harcából) a főszerepben.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13173