KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A stanfordi börtönkísérlet

Pápai Zsolt

The Stanford Prison Experiment – amerikai, 2015. Rendezte: Kyle Patrick Alvarez. Szereplők: Billy Crudup, Olivia Thirlby, Michael Angarano. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 122 perc.

 

Az 1971-es híres-hírhedt stanfordi börtönkísérletben véletlenszerűen kiválasztott, hétköznapi emberekkel modelleztek fegyházbeli interperszonális viszonyokat, ám hat nap után a programot le kellett állítani, ugyanis mind az őröknek kiszemelt, mind a foglyoknak megtett személyek annyira beleélték magukat a szerepükbe – előbbiek elvadultak, utóbbiak szervilissé lettek –, hogy totális anarchia fenyegetett és életek kerültek veszélybe. A kísérlet csak egy újabb, immáron tudományos, igazolását adta, hogy ember embernek farkasa, és bebizonyította, hogy az átlagember szörnytettekre képes, ha felhatalmazzák rá.

A hideglelős sztori már a hetvenes években mozgóképes feldolgozást ihletett (Carlo Tuzzi: La gabbia – A ketrec), de a történetet igazán az ezredfordulón fedezték fel a filmkészítők. Számos televíziós változat mellett a stanfordi események által inspirált mozifilmek is születtek – egy kiváló német (Oliver Hirschbiegel: A kísérlet), majd egy enerváltabb amerikai változat (Paul T. Scheuring: A kísérlet) –, továbbá dokumentumfilmesek is merítettek belőle (lásd például Errol Morristól az iraki Abu Ghraib börtönben istenkirálykodó amerikai katonák motivációit kutató Parancsra tettük – Standard Operating Procedure-t).

Hinnénk, ilyen előzmények után már csak nagyon jó okkal érdemes a téma újabb játékfilm-feldolgozásába fogni, és valóban: Kyle Patrick Alvarez mozija éppen a kudarcával bizonyítja ezt, igaz, apró újítást jelent benne az egész vállalkozást levezénylő Philip Zimbardo lelkivilágának vizsgálata. Jó ötlet annak a folyamatnak a bemutatása, ahogy a doktor a kísérlet szervezőjéből annak résztvevőjévé válik, hiszen tudósi kíváncsiságától hajtva szép lassan az őrök felettes énjeként kezd működni, és ördögi Cipollaként vesz részt a manipulálásukban – következésképpen a rabok terrorizálásában. Mindezzel akár újszerű nézőpontot is biztosíthatna Alvarez direktor, csakhogy nem következetes és nem ás elég mélyre, Zimbardo lelki tusájának analízisét rendre a börtönterror közhelyparádéjával keveri. Filmje képi világa is éppen olyan, amilyenre számítani lehet, operatőre, Jas Shelton hideg neonnal világít, vagy alulexponált képeket használ, sok közelit vesz, és jobbára kézből dolgozik. Szimpatikus megoldás viszont a produkcióban, hogy Zimbardót egy nő – az egész film egyetlen női szereplője – döbbenti rá arra, mit is művel, és rángatja ki tudósi elefántcsonttornyából.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13064