KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sully – Csoda a Hudson folyón

Benke Attila

Sully – amerikai, 2016. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Todd Komarnicki. Kép: Tom Stern. Zene: Christian Jacob. Szereplők: Tom Hanks (Chesley ‘Sully’ Sullenberger), Aaron Eckhart (Jeff Skiles), Laura Linney (Lorraine), Sam Huntington (Jeff Kolodjay). Gyártó: FilmNation / Malpaso Production / Village Roadshow Pictures / RatPac. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 96 perc.

 

A színész Clint Eastwood Gran Torino című bűndrámájával elbúcsúzott a nagyvászontól, rendezőként viszont nem hajlandó letenni a lantot. Túl a nyolcvanon Eastwood testileg-lelkileg még mindig fitt, ám sajnos kései filmjei betegeskednek, így a legutóbbi Amerikai mesterlövész is, melyet bár tisztességesen levezényelt a fakó lovas, de a színész-rendező legjobb munkáival (Nincs bocsánat, Tökéletes világ) ellentétben a kétes közel-keleti akcióiról hírhedt amerikai patrióta, Chris Kyle története valódi emberi dráma helyett propagandaízű hőseposzra sikeredett.

A 2009-es januári légikatasztrófáról, illetve a repülőt vezető kapitányról, Chesley Sullenbergerről szóló Sully-val vannak hasonló problémák, de a veterán rendező ezúttal közelebb került egykori önmagához. Clint Eastwood legújabb drámájában az emlékezés logikája szervezi a cselekményt, mely a katasztrófa utáni hivatalos vizsgálattal és a címszereplő krízishelyzetben meghozott döntésével foglalkozik. Így Sully gondolataival együtt kavarognak múlt és jelen képei, Eastwood időfelbontással és szubjektív víziókkal teszi átélhetővé és nem utolsó sorban feszültté a hírekből ismerhető valós történetet.

Ám a Sully Clint Eastwood kései filmjeire jellemző módon egyfelől túl szájbarágós, nem bízik nézője intelligenciájában, másfelől pedig Eastwood képtelen Sully-ból, első tisztjéből, Jeffből és a vizsgálóbizottság tagjaiból emberi karaktert faragni. Akárcsak az egykori westernhős leggyengébbnek tartott westernfilmjében, a Fakó lovasban, Jó és Rossz küzd a leegyszerűsített, populista hangvételű Sully-ban is, csak fegyverforgatók helyett itt Tom Hanks és Aaron Eckhart „hétköznapi hősei” és lelketlen bürokraták típusfigurái szópárbajoznak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12921