KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A zátony

Vajda Judit

The Shallows – amerikai, 2016. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Anthony Jaswinski. Kép: Flavio Martinez Labiano. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Blake Lively (Nancy), Oscar Jaenada (Carlos), Sedona Legge (Chloe). Gyártó: Columbia Pictures / Ombra Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.

 

Hat évvel férje, Ryan Reynolds után (Élve eltemetve) Blake Lively is megpróbálkozott egy egyszereplős, erősen behatárolt helyszínen játszódó alkotással. Egy idilli titkos öbölben egy rá vadászó gyilkos cápa miatt a parttól alig 200 méterre található zátonyon rekedt szörföslány sztorija nagyon ígéretesen hangzik, és nem a színésznőn múlt, hogy az ígéretek beváltatlanul maradtak. A kudarcot már akkor sejteni lehetett, amikor kiderült, hogy a művet az izgalmas horrorfilmes alkotóból (Viasztestek, Az árva) Liam Neeson házi direktorává avanzsáló (Ismeretlen férfi, Non-stop, Éjszakai hajsza) Jaume Collet-Serra rendezi. A katalán filmes szépen betagozódott a hollywoodi tucatszakik közé, amire A zátony is újabb szomorú bizonyíték.

Collet-Serra alkotása – a nyilvánvalón kívül – olyan elődökkel rendelkezik, mint a Nyílt tengeren vagy a 127 óra, de meg sem közelíti azok színvonalát. Előbbi alkotástól az különbözteti meg, hogy abban két főhőst figyeltünk, így lehetőségünk nyílt pszichológiai megfigyelésekre, míg itt Nancy magányos harca lélektanilag kifejtetlen marad. Ehhez hasonlóan kihagyják azt a ziccert is, hogy a női főhős segítségével feminista szemszöget érvényesítsenek – így úgy tűnik, csupán azért választottak nőt központi figurának, mert kellemesebb a (férfi) szemnek szűk másfél órán át egy dúskeblű, hosszú combú szőkét, mint egy szőrös szörföst bámulni. Felmerül ugyan, hogy a főhősnő nemrég elhunyt édesanyját gyászolja, de Collet-Seráék ezzel sem kezdenek semmit. Egyetlen többértelmű motívummal dolgoznak, ám a sérült sirály szimbóluma arcpirítóan didaktikus. A zátony így végig teljesen kiszámítható marad: pontosan olyan, mint amit egy „ember vs. cápa” témájú tucatthrillertől várunk. Az egész játékidő alatt csupán az szerez kellemes perceket, hogy a műben olyan silányak a vizuális trükkök, mint a Sharknado-filmek gyengébb pillanataiban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12855