KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Az Ivadék visszatért

Sok Spawn-rajongó bánkódott, amikor 1999 karácsonyára kedvencének 18., ám egyben utolsó magyar nyelvű számát kapta az akkori kiadótól. Feltehetően nem voltak elegen. De nem egy képregénynél láttuk már, hogy egy elszánt fan nem akar beletörődni a helyzetbe, és saját kezébe veszi a dolgot. Ez történt most is. A szakmában újonc Breitenbaumer László teljesen váratlanul útjára indította Todd McFarlane leghíresebb figurájának újabb magyar folyamát. Ráadásul nem is akárhogy, hanem újságos terjesztésben, szép kivitelben. Az első számon még kiütöttek a gyermekbetegségek (utólag felragasztott vonalkód, nyelvi pontatlanságok, egyenetlen beírás), de néhány tapasztalt szakember segítségével már sikerült ezeket orvosolni.

Ami a tartalmat illeti, maradjunk annyiban, hogy akinek hiányzott a pokolivadék, most határtalan boldogságot érezhet, mert Greg Capullo rajzai tökéletesen hozzák a megszokott világot és színvonalat, és a történetek is a korábbi hangnemben és stílusban folytatódnak. Ami persze nem mindenkinek tetszik, hiszen a látványosság sokszor párosul kegyetlenséggel, és a karakterek motivációinak a magyarázata nem elégít ki minden igényt. Annak idején maga McFarlane is beismerte, hogy a történet nem különösebben érdekli, egyszerűen csak vagány dolgokat akart csinálni. Ez minden várakozást meghaladó módon sikerült, hiszen a Spawn a mai napig fut Amerikában, még ha a hajdani milliós példányszámokról ma már csak álmodozni lehet. A magam részéről nem leszek rendszeres olvasója a magyar kiadásnak, de örülök az újságos választék bővülésének, és hosszú életet kívánok neki.

Spawn. Színes, 44 oldal, irkatűzött, megjelenik kéthavonta. Magánkiadás.

 

Az újságosoktól már jó éve elbúcsúzott az EpicLine, és ha nem is a remélt-ígért tempóban, de folytatódik a megjelenése a kis példányszámú képregények rendezvényes-webshopos mikrokozmoszában. A képregényfesztiválra rögtön két füzet is kijött, és az új koncepciónak megfelelően mindkettő egy-egy sorozat következő fejezetét tartalmazza.

A 14-es szám a 2015 legjobb képregényének választott 5Pallos második epizódja, amelyben Molnár Gábor a 5Panels tagjainak alteregóit állítja színre, és az alkotócsapat valódi történetéből ihletet merítve hoz létre egy humoros kalandot. Egy remek nyitófejezet után nehéz tartani a szintet és megfelelni a felcsigázott igényeknek, és ez nem is sikerül maradéktalanul. A rajzok továbbra is nagyon jók, a szereplők interakciói mókásak, de a cselekmény nagyon lassan indul be, és ez ennyire ritka megjelenésnél kissé bosszantó. Reméljük, fel fognak pörögni a dolgok.

Kicsit hasonló a gondom a 15-ös számmal, a korábban szintén díjazott Szekerce és Szemerce immáron ötödik fejezetével, amelyet ezúttal Koska Zoltán nem csak rajzolóként, hanem íróként is jegyez. Sok a vicces párbeszéd, de kevés a cselekményt valóban előrevivő történés, és úgy érzem, mintha még mindig befelé mennénk a sztoriba, nem világos, hogy mik a drámai tétjei. Ezt is fel kellene gyorsítani.

EpicLine 14 és 15. Fekete-fehér illetve színes, 24 oldal, irkafűzött. Kiadó: 5Panels.

 

Az idei budapesti képregényfesztiválon villámlátogatást tett az izraeli Rutu Modan, aki 2009-ben Exit Wounds, 2014-ben pedig The Property című művével kétszer is elnyerte az Eisner-díjat a „graphic novel” kategóriában. Az idő szűkössége miatt hazai megjelentetésük nem jöhetett szóba, de legalább két kis füzetből a magyar képregényolvasók is megismerhették munkásságának egy szegletét.

Modan fő erőssége a közvetlen és közvetett élményeken alapuló életkép. A történetek egyike egy Sheffieldbe látogató amatőr izraeli énekesről szól, aki az utazástól nemzetközi karrierje beindulását reméli – ám kiderül, hogy a helyi zsidó közösség szórakoztatására hívták meg, és nem tartalmas rock and rollt, hanem „szép régi dalokat” várnának tőle. A másik füzet képregényeinek az izraeli-palesztin együttélés és konfliktus a témája, és mivel egyszerű emberek szemszögéből közelít az aktuálpolitikához, elgondolkodtató felfedezésekkel szolgál mindenkinek, aki nem feketében és fehérben látja a világot.

Rutu Modan: Legnagyobb rajongója és Jamilti/Kis nyulacska. Színes, 24 oldalas, irkafűzött kiadványok. Kiadó: Nero Blanco Comix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 68-68. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12576