KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Spanyol affér

Huber Zoltán

Ocho apellidos vascos­ – spanyol, 2014. Rendezte: Emilio Martínez Lázaro. Írta: Borja Cobeaga, Diego San José. Kép: Gonzalo F. Berridi, Juan Molina. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Clara Lago (Amaia), Dani Rovira (Rafa), Carmen Machi (Merche), Karra Elejalde (Koldo). Gyártó: Telecinco Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 98 perc.

Ha még kicsiny országunkban is gyökeret verhetnek a főváros-vidék vagy a kelet-nyugat felosztáshoz kapcsolódó előítéletek, képzeljük el mi a helyzet egy nálunk ötször nagyobb, jóval sokszínűbb terület esetében. Spanyolországot tizenhét, hagyományaira és sajátosságaira büszke autonóm közösség alkotja, a napsütötte Andalúzia és a zöldellő Baszkföld az időjárás mellett még számtlan dologban különbözik egymástól. Az egység és a függetlenség súlyos dilemmái arrafelé véres történelmi traumáktól és aktuálpolitikai áthallásoktól terhesek, a lokális ellentétek karikírozása így kimondottan terápiás hatású.

 

Minden idők legsikeresebb spanyol filmje az ostoba sztereotípiák kifigurázását könnyed, kimondottan pozitív mesével keveri. Alkotóink biztosra mentek és a rázósabb kérdéseket gondosan kikerülve egy már jól bevált francia recept mentén nyúltak a témához. Az Isten hozott az Isten háta mögött buddy cop formuláját a romkomok ismerős fordulataira cserélték, miközben a konfliktusok és a komikum forrása ugyanaz maradt. Civakodó északi-déli postások helyett egy sevillai fiú és egy baszk lány gabalyodnak a buta előítéletek hálójába. Majd végül egymásba, hisz a szívnek szerencsére a lokálpatritozmus sem tud parancsolni.

 

A nyelvi finomságok mellett a poénok a típuskarakterek viselkedésmódjaiból, a politikai-kulturális referenciák vaskos elrajzolásából erednek. Gall elődjéhez hasonlóan a művet teljes mélységében leginkább a spanyolok értékelhetik, de az ügyesen frissített romkom-dramaturgia nemzetközi szinten is működik. Az eltérő kulturális háttér bonyodalmai nemzetiségtől függetlenül átélhetőek, a remekül összeválogatott színészgárdának és az izgalmas helyi kulisszáknak hála az ezerszer látott történet rendkívül szórakoztató. Talán kissé közhelyes, mégis jó újra látni ahogyan a szerelem legyőzi az emberi butaságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12074