KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A házmester

Kovács Kata

Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard), Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 97 perc.

 

A főként könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou, Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a kallódó, mihaszna főhős.

Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók, megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság, kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket. Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol a sok borúért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11746