KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Muhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellen

Pápai Zsolt

Muhammad Ali’s Greatest Fight – amerikai, 2013. Rendezte: Stephen Frears. Szereplők: Christopher Plummer, Frank Langella, Danny Glover. Forgalmazó: ProVideo. 97 perc.

 

Kétség nem férhet hozzá, Ali minden idők legnagyobb nehézsúlyúja, de nem azért, mert annyira jó a sportolói mutatója (pályafutása alkonyán elszenvedett vereségeivel sokat rontott azon), hanem mert a szorítón kívül is állhatatos harcos volt. A „The Greatest” becenevet ugyan történelmi öklözéseinek sorával érdemelte ki, de legalább ennyire jár neki az amerikai államapparátussal megvívott harcai miatt, annál is inkább, mert éppen abban az időszakban tiltották el a versenyzéstől, azaz kényszerítették őt a szorítókból a bírósági tárgyalókba, amikor ereje teljében volt. Az HBO all-star-movie-ja (melyben még a mellékszerepek némelyikéhez is komoly neveket nyertek meg) a vietnami katonai szolgálat megtagadása miatt 1967-ben börtönbüntetésre ítélt, világbajnoki címétől és versenyzői engedélyétől megfosztott, és emiatt a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbező Ali harcát meséli el, pontosabban a kilenc bíró harcát egymással arról, hogy visszavonják vagy helybenhagyják-e az elmarasztaló ítéletet.

A filmben Muhammad Ali kizárólag archív anyagokon szerepel, mégpedig bőségesen, és Stephen Frears rendező érdeme, hogy ragyogóan szervesíti ezeket a képsorokat a megrendezett jelenetek közé, továbbá a politika- és társadalomtörténeti kontextus felvázolását is sikeresen végzi el. Mindazonáltal a körülményeskedő forgatókönyvvel már nehezebben boldogul: a film hosszadalmas első felében számos epizódnak alig van funkciója (nem építik a cselekményt és a karaktereket sem árnyalják), továbbá a kilenc (illetve egyikük távozása után már csak nyolc) dühös ember összeugrasztása is nagyjából feszültségmentes, azzal együtt, hogy a kulisszák mögötti viták és alkuk ismertetése nem nélkülözi a fordulatokat. Meglepő viszont a Legfelsőbb Bíróság tagjairól festett – legkevésbé sem előnyös – kép, illetve ama állítás, miszerint az amerikai jogtörténet kulcsfontosságú döntésének hátterében a memóriazavaros, perverz és infantilis öregurakat meggyőző ügyvédbojtár állt. Akit a téma mélyebben érdekel, annak Bill Siegel szintén 2013-ban készült dokumentumfilmjét, a The Trials of Muhammad Alit érdemes megnéznie.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11714