KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mielőtt meghaltam

Baski Sándor

Dallas Buyers Club – amerikai, 2013. Rendezte: Jean-Marc Vallée. Írta: Craig Borten és Melisa Walack. Kép: Yves Belanger. Szereplők: Matthew McConaughey (Ron), Jared Leto (Rayon), Jennifer Garner (Dr. Saks), Dallas Roberts (David), Kevin Rankin (TJ). Gyártó: Voltage Pictures / Truth Entertainment. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 117 perc.

Kevés annyira jellegzetesen amerikai filmtoposz létezik, mint a jogai védelmében a nagybetűs Rendszerrel szembeszálló kisemberé. A nézők igazságérzetére apelláló, többnyire megtörtént eseteken alapuló filmek hasonló koreográfia mentén épülnek fel, és ezekkel a jól bejáratott dramaturgiai konvenciókkal a Mielőtt meghaltam sem szakít. Jean-Marc Vallée nyolcvanas években játszódó filmjének főszereplője Ron Woodroof, texasi villanyszerelő és rodeó cowboy, akinek az orvosok mindössze 30 napot jósolnak, miután AIDS fertőzéssel diagnosztizálják. Woodroof természetesen nem hajlandó beletörődni a halálos ítéletbe, először egy még tesztelés alatt álló gyógyszerrel próbálja kúrálni magát, majd amikor kiderül, hogy az AZT nevű gyógyszertől csak rosszabbul lesz, újfajta gyógyhatású készítményekkel kezd kísérletezni. Állapota látványosan javul, egy idő után pedig a Mexikóból feketén behozott szereket sorstársainak is árulni kezdi, amit az AZT gyártói és a hatóságok kevéssé díjaznak.

A Mielőtt meghaltam annyibban mindenképpen kilóg a civil kurázsit ünneplő filmek hosszú sorából, hogy főhőse, a legfrissebb trendeknek megfelelően – lásd Az élet császárai című cikket a 20. oldalon, – nem tisztes átlagpolgár, hanem igazi antihős, legalábbis a történet kezdetén. Woodroof vérbeli texasi suttyó, egy lakókocsiban tengeti drogokkal és olcsó prostikkal színesített életét; ha kell, a haverjait is átveri, és pont olyan rasszista és homofób, mint a környezetében bárki. Éppen ezért hisszük el róla fenntartások nélkül, hogy képes még a halál torkában is felfedezni a saját és mások szenvedésében rejlő üzleti lehetőséget.

Vallée-nek jóval nehezebb dolga van, amikor azt kell érzékeltetnie, miként bomlanak le Woodroof melegekkel szembeni előítéletei, és hogyan válik az aluliskolázott cowboy-ból a sorstársaiért küzdő aktivista. A szentimentalizmust és a didaxist minimálisra redukáló forgatókönyvnek is köszönhető, hogy a mutatvány sikerül, de a filmet elsősorban mégis a főszerepet alakító Matthew McConaughey világklasszis teljesítménye érdemesíti a figyelmünkre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11636