KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Klein úr

Soós Tamás Dénes

Monsieur Klein – amerikai, 1976. Rendezte: Joseph Losey. Szereplők: Alain Delon, Jeanne Moreau, Francine Bergé. Forgalmazó: Mirax. 89 perc.

 

Mint a filmen vezérmotívumként végigvonuló keselyű, olyan közönyös, kegyetlen, gőgös és mohó Monsieur Klein (Alain Delon) is. Műtárgykereskedőként erkölcsi skrupulusok nélkül használja ki az 1942-ben elébe táruló lehetőségeket: a műkincseiket áron alul eladó zsidókon élősködve növeli vagyonát. Egy nap viszont izraelita újság landol a lábtörlőjén, mert valaki őt is felvette az előfizetők listájára. A kínos ügyben reklamál a rendőrségen, ám látva azok érdektelenségét, inkább magánnyomozásba kezd Robert Klein nevű zsidó névrokona után, akinek feltehetőleg az ellenállási mozgalomhoz is köze van. Kutakodik a megszállás alatt is gondtalanul élő francia arisztokrácia és a koszlott, romos külvárosi lakásokban tengő polgárok körében, de csak körbe-körbe bolyong a megszállt Párizsban. Mint A per Josef K.-ja, a tévesen és „ártatlanul” vád alá helyezett férfi az ügy megszállottjává válik, hogy végül elfogadva magasabb, metafizikai szintű bűnösségét, elsodródjon végzete felé.

A rendező, Joseph Losey nem veszi át a Kafka alkotásaira jellemző szürrealitást, művét inkább a hitchcocki „menekülő ember”-filmek és a krimi rejtélydramaturgiája mentén strukturálja. A parabolisztikus Klein úr le is rója tiszteletét A tévedés áldozata és az Észak-északnyugat előtt, ám a suspense mesterének akciódús szerkesztésmódját egy intellektuálisabb megközelítésre cseréli. A doppelgänger-motívum a titok táplálása mellett a fizikai és kulturális sztereotípiák mentén definiált zsidóság üldöztetésének abszurd és irracionális voltát nyomatékosítja. Elvégre a leglelkesebb kollaborátor is kiközösítetté válhat, ha nem tudja bizonyítani ártatlanságát. A kétértelműre árnyalt, többféle olvasatot is megengedő thriller fináléja finoman bomlasztja szét az elvárásokat: az utolsó pillanatban érkező segítség és a kutatás sikerességének illúziója helyére a kikerülhetetlen fátum elfogadása lép. Nincs pátosz, nincs melodráma: csak az antiszemitizmus, az apátia és a dölyfösség húsba vájó kritikája.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11579