KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A bűn árnyékában

Tosoki Gyula

Le menace – francia, 1977. Rendezte: Alain Corneau. Szereplők: Yves Montand, Carole Laure, Jean-François Balmer. Forgalmazó: Európa Records. 112 perc.

 

Az elrontott film nem egyenlő a rossz filmmel, tudvalevő, hogy olykor egy elhibázott mozi is lehet príma. Alain Corneau 1977-es munkája tökéletesen illusztrálja ezt a tételt, hiszen pazar ötletekkel van tele, mégis problematikus. A közhelyes magyar cím tucatfilmet ígér ugyan, de kifejezetten műfajtörő bűnügyi darabról van szó, amellyel mindössze annyi a gond, hogy egyes újszerűbb megoldásai nem minden esetben erősítik, hanem itt-ott gyengítik a végeredményt.

Az alapszituáció érdekes, hiányzik ugyanis belőle a gyilkos, miközben van benne haláleset, és ártatlanul megvádolt gyanúsított is akad. A nyitány egy szerelmi háromszög áldatlan viszonyai közé vezet be, majd pedig a woman-in-peril-mesék nyomvonalára áll a film, de a Corneau direktor ahelyett, hogy akkurátusan a veszélyeztetett áldozatra koncentrálna, a thrillerek zsigeri feszültségét a krimik szellemi izgalmával kezdi keverni. Ez jóllehet különös megoldás, de koránt sincs a munkája hátrányára, elsősorban azért, mert az új és újabb fordulatok záporában a nézőnek nincs ideje holmi zsánerkonvenciókon rágódni. Gondot jelent viszont, hogy egy bűnös nélküli bűnfilmben nem méltányos büntetést kiszabni a figurákra, márpedig a rendező nem képes ellenállni a kísértésnek. Ráadásul a főszerepet adó Yves Montand legendás szerepét, A félelem bérét, továbbá Spielberg Párbaját is megidéző, grandiózus(nak szánt) végjelenet nem csak a tömegfilmekben jobbára tiszteletben tartott, elemi erkölcsi érzékkel megy szembe, hanem művészi szempontból sem makulátlan. Míg a film első kilencven perce példás tempójú, addig az utolsó húsz már nem az, és a terjengős zárójeleneten a míves technikai kivitelezés sem segít.

Alain Corneau filmje tehát nem mentes a hibáktól, de feszült és figyelemreméltó darab, ráadásul az értékét két izgalmas kamaraalakítás is emeli: Montand csuklóból hozott figurája felejthető ugyan, de Maria Dubois a feleség és Jean-François Balmer a nyomozó szerepében remekül mutat.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11578