KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Maraton életre-halálra

Bata Norbert

Marathon Man – amerikai, 1976. Rendezte: John Schlesinger. Szereplők: Dustin Hoffman, Laurence Olivier, Roy Scheider. Forgalmazó: Paramount. 133 perc.

„Biztonságos?” – faggatja a székhez kötözött főhőst leendő kínzója, s ez nem csupán a mit sem sejtő, kiszolgáltatott embernek címezhető, tágabb értelemben egy egész korszak társadalmi horizontja felé mutat. A legendás kérdés – és a publikumot a viszonylag kevés megmutatott erőszakkal is alaposan felzaklató jelenet – a paranoiathriller sűrítményeként fogható föl: a Maraton életre-halálra a hetvenes években felívelő thriller-ciklus egyik eminense, s olyan művekkel karöltve, mint a Magánbeszélgetés, A Keselyű három napja és A Parallax-terv, a (jóllehet nem mindig) ártatlan kívülállókat is felemésztő kémjátszmákról, politikai cselszövésekről s legkivált a mindent behálózó megfigyelésről állít fel nyugtalanító diagnózist. Ebben a világban bárkiről – még a fivérünkről, szeretőnkről is – kiderülhet, hogy hamis képet mutat magáról, s az életünk megmentőjeként fellépő ügynök egy szempillantás alatt a vesztünkre törhet. Szövevényes, földrészeken és korszakokon átívelő bonyodalmakba sodródik a múlt démonaival viaskodó doktorandusz-hallgató (Dustin Hoffman emblematikus szerepe) – a címadó maratoni futás megszállottja –, aki nemcsak eszmeileg, de hús-vér valójában is szembekerül a történelem egyik szörnyetegével, a Mengeléről mintázott, fogorvosi kínzásokban módfelett jártas náci háborús bűnössel (Laurence Olivier kimért, ám vérfagyasztó megformálásában).

Az Éjféli cowboyjal Amerikába érkezett angol direktor, John Schlesinger kiváló filmje műfaji érdemein túl technikatörténeti értelemben is fontos darab. Bár a köztudat a steadicames képalkotás fölavatását hajlamos a Rockyhoz kötni, Garrett Brown találmánya itt debütált – s maga Brown kezelte a testre erősített, stabilizáló-rendszerrel felszerelt kamerát –, a futó és/vagy menekülő főhőst láttató szekvenciákban.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11275