KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A Pál utcai fiúk

Pápai Zsolt

magyar–amerikai, 1968. Rendezte: Fábri Zoltán. Szereplők: Törőcsik Mari, Anthony Kemp, John-Moulder-Brown, Pécsi Sándor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.

A Molnár Ferenc ifjúsági regényéből készült filmet egyesek nem tekintik Fábri Zoltán életműve teljes értékű darabjának, pedig jelentékeny a művészi ereje, és az alkotójának kézjegyét is viseli. A témája, az elbeszélésmódja és a vizuális megmunkáltsága miatt egyaránt a jelentős Fábri-művek sorába illeszkedik.

A Pál utcai fiúk ugyanúgy az erősek és kiszolgáltatottak konfliktusáról, illetve a morális tartás határhelyzetekben való megőrzésének lehetőségeiről szóló tanulmány, mint a Hannibál tanár úr, a Két félidő a pokolban, a Nappali sötétség vagy éppen Az ötödik pecsét. Ugyanakkor a kivitelezése további fontos Fábri-filmekre emlékeztet: a rendező – az általa általában preferált hagyományosabb elbeszélő-szerkezetet alkalmazva – az objektív realizmus és szubjektivitás vegyítésének lehetőségeivel kísérletezik ebben a filmben is, mint például a Körhintában vagy az Édes Annában.

Emellett A Pál utcai fiúk – a fent nevezett alkotásokhoz hasonlóan – ráirányítja a figyelmet Fábri Zoltán művészetének máig megfejtetlen – mert megfejthetetlen – titkára is, nevezetesen arra, hogy a mester úgy készített szerzői filmeket irodalmi anyagból, hogy a feldolgozás során maximálisan tiszteletben tartotta az alapművet, azaz nem szabta át, nem értelmezte át szája-íze szerint azt. Fábri köztudottan nemhogy átformálni nem kívánta Molnár Ferenc regényét, de az efféle igényeket megfogalmazó amerikai producerrel nagy csatákat folytatott a produkció előkészítése során. Sikerrel járt, és megőrizhette a regény eredeti vonalvezetését – de közben mégis egy szerzői filmet forgatott.

Az első magyar Oscarra jelölt film őrzi frissességét, és ma is a székhez láncol: a díszletvilága megragadó, a ritmusa példás, a gyerekszínészek pazarul teljesítenek benne, triviális meséje pedig nagy mélységeket nyit meg.

Extrák: a Magyar Filmintézet kiadásában megjelent film mindössze egyetlen, ám annál értékesebb extrát tartalmaz, amely kifejezetten a dvd-kiadáshoz készült. Fazekas Eszter, Balogh Gyöngyi és Kurutz Márton negyedórás dokumentumfilmje lényegre törően, egyúttal mélyenszántó megállapítások sorában tekinti át a Molnár-regény három eddigi mozgókép-feldolgozásának történetét. A Balogh Béla által rendezett 1917-es, a maga korában hatalmas sikert aratott verzió elkallódott, és az 1924-es (szintén Balogh jegyezte) változatot is sokáig elveszettnek hitték, ám nemrég előkerült egy kópia belőle; a dvd dokumentumfilmjében háromperces montázs található ebből a műből. Csodás lett volna, ha extraként a teljes film felkerül a lemezre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11233