KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Járhatatlan út

Vajda Judit

Halt auf freier Strecke­ – német, 2011. Rendezte: Andreas Dresen. Írta: Andreas Dresen, Cooky Ziesche. Kép: Michael Hammon. Szereplők: Inka Friedrich (Ina), Steffi Kühnert (Simone), Talisa Lilly Lemke (Lilly), Otto Mellies (Ernst). Gyártó: RBB / Arte. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

A nyugdíjas korosztály (testi) szerelméről mesélő Kilencedik mennyország után Andreas Dresen új művében is sokkol, ezúttal már az első percben. A Járhatatlan út úgy kezdődik, hogy főhősével közlik: agydaganata van. Az alkotás ugyanebben a szellemben folytatódik, azaz a néző tanúja lehet, hogyan építi le a kór Frankot és dúlja porig az ő és családja békés hétköznapjait.

A legfontosabb probléma először is, hogy a férfinak és feleségének két gyereke van, és nem tudják, hogyan közöljék velük a szörnyű hírt. Sőt, eleinte ők sem tudják, miképp reagáljanak a helyzetre. A reakció ezután is a mű kulcsfontosságú kérdése marad, hiszen, ahogy senki más, a gyerekek sem találják a megfelelő módot a szituációval való szembenézésre: számukra apjuk betegsége csak egy zavaró tényező, ami miatt hamarabb haza kell menni a nyaralásból. Ezt követően ráadásul – mivel a rosszindulatú daganat az agyában fejlődik – Frank teljesen kifordul önmagából: elfelejt dolgokat, képtelen elvégezni a mindennapi teendőket, hallucinál, szeretteivel pedig mind türelmetlenebb, agresszívabb, végül kifejezetten durva.

Szörnyű ilyet írni, de a Járhatatlan út kérlelhetetlen kamerája végeredményben azt mutatja be, hogy amint a főhős szenved a ráktól, úgy szenved tőle a családja, azaz ő maga is rákos daganattá válik hozzátartozói életében. Sok egyéb mellett (a naturálisig természetes fényképezés, alkalmanként fix-kamerás hosszú beállítások, az aláfestő zene hiánya) az opus határozott tematikus párhuzamot is mutat a román új hullámmal, annak is egyik nyitóművével, a Lazarescu úr halálával. Ahhoz hasonlóan itt is azt figyelhetjük, ahogy a központi figura fokról fokra elveszíti személyiségét, és egy darab hússá válik környezete szemében, amivel (és nem akivel) foglalkozni kell. Frank földhözragadt passiója eközben olyan hétköznapian nyomorult, hogy még sírni sem lehet rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11104