KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Nem írnek való vidék

Tosoki Gyula

Kill The Irishman/Bulletproof Gangster – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Hensleigh. Szereplők: Ray Stevenson, Vincent D’Onofrio, Val Kilmer. Forgalmazó: Budapest Film. 104 perc.

A Coeneket plagizáló, idétlen magyar cím pompás gengszterfilmet takar. A középpontban a dokkmunkásként induló, majd szakszervezeti nagymenőből a hetvenes évek clevelandi alvilágának vezérévé züllő–emelkedő Danny Greene áll, aki nem csak számos életet követelő tevékenységével, hanem ellentmondásos emberbaráti akcióival hívta fel magára a figyelmet, és akinek a halála bedöntötte a korszak maffiaklánjait (legalábbis a keleti parton alaposan átrendezte az erőviszonyokat). Az eddig inkább forgatókönyvíróként dolgozó (Az angyal; Jumanji; Armageddon; Die Hard 3.), és direktorként csupán a Megtorló című képregény-adaptációval jelentkező Jonathan Hensleigh filmjét számos kritikus illette azzal a váddal, hogy sok elemében emlékeztet Scorsese hasonló tárgyú eposzaira vagy a Maffiózók című sorozatra – az epizodikus építkezéstől kezdve a konfliktusok jellegén keresztül a felvonultatott figurák rajzáig –, ámde a pontos ritmus, az ihletett miliőfestés, és persze a főhőst adó Ray Stevenson játéka kárpótol a kevésbé eredeti ötletekért. Hensleigh nem akar sokat, mindössze elővezetni egy feszes karriertörténetet, mégpedig úgy, hogy a kortárs maffiamozik mellett a műfaj klasszikusaira is épít (a zárlatban a gyerekek felléptetésével a Mocskos arcú angyalokat, míg a gengszter elsiratásával A viharos húszas éveket idézi meg távolról). Filmje közel sem tökéletes ugyan (a főhős és a clevelandi rendőrség nyomozójának kapcsolata érthetetlen okból kifejtetlen marad; a nevezett nyomozó kezdetben hangsúlyos belső narrációja idővel jelentőségét veszti stb.), a Kill The Irishman azonban így is kötelező darab.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10896