KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az éjszaka országai

Alföldi Nóra

Bloodworth – Provinces of Night – amerikai, 2010. Rendezte: Shane Dax Taylor. Szereplők: Kris Kristofferson, Val Kilmer, Reece Thompson. Forgalmazó: InterCom. 105 perc

A dicsõ westernmûfaj ezredfordulós újragondolásával az amerikai préri agglomerációja is megváltozott. Alkalmanként szerzõi ambíciókat dédelgetõ mûvészek telepednek le a pusztába és koszoskörmû, magányos suhancok családi melodrámáival nyilatkoztatják ki hitvallásukat.

Shane Dax Taylor, a zöldfülûnek számító direktor William Gay regényének adaptációjával még ennél is szerényebb ambíciókat dédelget. Filmje ugyanis elsõ blikkre az átlag déli gótikához képest feltûnõen kerüli az öblös naivitást és a bugyogó történetvezetést, szárazkás, de nem szikár, buta, de nem ostoba, hatásvadász, de mégsem giccses, mentségére legyen mondva, hogy ezek a fogások híven tükrözik a címszereplõ család tagjainak mentális állapotát. A Bloodworth klán feje egy olyan countryzenész, aki negyven évvel azután, hogy elhagyta családját, minden teatralitás nélkül hazatér Tennessee-be, három felnõtt, ötvenes éveit taposó fia pedig olyannyira gyermeteg lelkületû, hogy saját érzelmi nyomorékságukról sem képesek tudomást venni, így válnak egytõl-egyig szeretetéhes, ártalmatlan gyilkosokká. A jobb sorsra érdemes balfékek egyetlen reménysugara az unoka, aki nemhogy fogékony és tehetséges, de még a munka se büdös számára, sõt az alkoholt és a drogokat is megveti.

A rendezõ az ambivalenciákat finom, de alkalmanként mégis hivalkodó paradoxonokkal kövezi ki, a jellegtelen plánokat hol ikonikus (Val Kilmer, Hilary Duff), hol végtelenül jellegtelen színészekkel tölti meg. Kris Kristofferson szerepeltetése lecsúszott, alkoholista countryzenészként merész asszociációkra csábít. A komor tónust Taylor állandóan üde napsütésben fürdõ képekkel és kétszínûségben harsányan pompázó karakterekkel enyhíti. Rettenetes dolgok történnek, a múlt sötét titkai viszont szappanoperák ártalmatlanságát idézõ flashbackekben tûnnek fel. Az abszurditással határos, ahogy Taylor kerüli az abszurd helyzeteket, ám ebben rejlik a déli gótika titka: odalenn máshogy mérik a humort és az életet.

Extrák: audiokommentár a rendezõvel és W. Earl Brown színésszel; kimaradt jelenetek; werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10773