KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Citromfa

Forgács Nóra Kinga

Etz Limonizraeli-német-francia, 2008. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Suha Arraf és Eran Riklis. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Habib Shadah. Szereplők: Hiam Abbass (Salma Zidane), Tarik Kopty (Abu Hussam), Ali Suliman (Ziad Daud), Rona Lipaz-Michael (Mira Navon). Gyártó: Eran Riklis Productions. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Salma, a palesztin özvegy a Ciszjordánia és Izrael között húzódó zöld határon gondozza családi örökségét, egy citromfa-ültetvényt, ám egy nap a szomszédjába költözik az új izraeli védelmi miniszter a feleségével, Mirával. A házaspár biztonságát fenyegető terrorveszélyre hivatkozva az izraeli titkosszolgálat határozatot hozat az ültetvény kivágására, ami beindítja az események gépezetét: Salma ügyvédet fogad, hogy megvédje citromfáit. Az allegorikussá váló alapkonfliktuson túl („a fa olyan, mint az ember”) Salma nála fiatalabb ügyvédével kibomló románca, a palesztin konzervatív férfiklub rosszalló figyelme, a miniszteri házaspár napvilágra kerülő értékrend-különbségei és egy legfelsőbb bíróságig vitt per fordulatai alkotják a problémaszövevényt.

A történet magában hordozza tehát annak a lehetőségét, hogy példázatszerűvé vagy melodramatikussá váljon, ettől a két szélsőségtől a részletek iránti érdeklődés és az arányérzék menti meg. A Citromfa szűkszavú párbeszédeiben, utalásaiban körvonalazza az izraeli-palesztin konfliktust, reflektál a kortárs katonai-politikai mechanizmusokra, és visszatükrözi a globális média működését – iróniával, mégis kifejezve a történelemi múltban gyökerező problémák jelen körülmények közötti megoldhatatlanságát. Mégis leginkább két nő, a zsidó asszony és a figyelem fókuszába kerülő palesztin özvegy csendes drámájává válik a szimbolikus helyszínen, a népeket és embereket elválasztó (és szükségszerűen összekötő) zöld határon játszódó eseménysor. Öntudatra ébredésük röpke képet ad a tradicionális közel-keleti és a modern nyugati nőiségről, és a közös nyelv hiánya, a tradíció merevsége vagy a kirekesztő politika által okozott emberi magányról.

Eran Riklis filmje kissé egyenetlen, de egyszerűségében finom darab, olyan hozzáértő recept alapján keveri a fanyar humoros, az édes és a keserű ízeket, mint az a citromital, amivel Salma a vendégeit kínálja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9859