KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hancock

Klág Dávid

Hancock – amerikai, 2008. Rendezte: Peter Berg. Írta: Vincent Ngo és Vince Gilligan. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: John Powell. Szereplők: Will Smith (Hancock), Charlize Theron (Mary Embrey), David Mattey (Man Mountain), Stephen Bishop (ER Doctor), Jason Bateman (Ray Embrey). Gyártó: Blue Light / Forward Pass / Overbrook / Relativity Media / Weed Road. Forgalmazó: InterCom. Szinkronos. 92 perc.

 

Amilyen nagy vonalakkal és frappáns ívekkel szignózta 1776-ban John Hancock a Függetlenségi Nyilatkozatot, több, mint háromszáz évvel később névrokona legalább olyan nagy elánnal, bár jóval kevesebb lelkesedéssel harcol a bűn ellen: Hancock (Will Smith) az utcán alszik, bűzlik a literszámra benyakalt whiskytől, viszont ő Los Angeles ügyeletes szuperhőse. A munkájának azonban nagyobb a kára mint a haszna, ahol csak landol, kátyú terem, másnaposan neccesen kerülgeti az autópálya tábláit és a publicitást sem nagyon bírja. Kapóra jön neki egy frissen megmentett PR-ügynök (Jason Bateman), aki felesége (Charlize Theron) minden baljós pillantása ellenére megpróbálja felkarolni Hancockot.

Hiába július negyedike királya az Államok mozipiacán, kevesebben tudnak hiteltelenebbül lecsúszott alkoholistát játszani Will Smithnél. Nem tehet róla: kisuvickolt közéleti szereplései mellett még a Legenda vagyok vírusverte New Yorkjában is jól állt rajta a bőrjakó. Viszont amint először meglátjuk egy Los Angeles-i reggelen egy kőpadon fetrengve, tudjuk, hogy addig nem leszünk nyugodtak, amíg Hancock ki nem dobja azt a szutykos kötött sapkát és le nem teszi a kisüstit, egy kiadós borotválkozásról már nem is beszélve.

De hosszú az út, ami Hancock üdvösségéhez vezet, ráadásul komolyabb műfaji buktatókkal lett kikövezve. Peter Berg filmje keserű anti-szuperhős komédiaként indul, hogy aztán a harmadik felvonásra egy légből kapott csavarral sötét dráma alakját vegye fel. Ami nem lenne nagy probléma, hiszen legalább a Batman: Kezdődik óta sikkes a nyarat hősök morális dilemmáival tölteni, de a Hancock akkora balkanyart vesz, hogy nincs az a szupererő, amivel vissza lehetne terelni a felhőtlen blockbusterek pályájára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9570