KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mrs. Ratcliffe forradalma

Donáth Mirjam

Mrs.Ratcliffe's Revolution – brit-magyar, 2007. Rendezte: Bille Eltringham. Írta: Bridget O'Connor és Peter Straughan. Kép: Sean Bobbitt. Zene: Robert Lane. Szereplők: Catherine Tate (Dorothy Ratcliffe), Iain Glen (Frank Ratcliffe), Brittany Ashworth (Alex Ratcliffe), Heike Makatsch (Frau Unger), Jessica Barden (Mary Ratcliffe). Gyártó: Assassin Films / Pioneer Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc.

 

Döcögve indul a film Ratcliffék bőröndöktől rogyadozó Moszkvicsával Kelet-Németország felé. A papát, mamát, nővért és nagybácsit a család kicsi kincse mutatja be, hogy azután a kusza rendezői koncepció épp a mesélőt ültesse mellékszereplői kispadra. 1968-at írunk, Mr. Ratcliffe, Yorkshire tisztaszívű irodalomtanára egy szebb, kommunista világ felé kormányozza családját. Ha egy pillanatra fel is merül a kérdés, vajon kinek akad új mondanivalója a témában (Bille Entrighamnak hívják a bátor vállalkozót), a nevettében kétrét görnyedő keletnémet határőr láttán a rosszérzés eloszlik. Vígjátékocska lesz, hátradőlhetünk.

Azután a vörös hajához méltó temperamentumú, hivatásos háztartásbeli, Mrs. Ratcliffe – zseniális karakter Catherine Tate első főszerepéhez – egy másik típusú szovjet gépjárművel áttör a Nyugattól elválasztó szögesdrótkerítésen, mivel úgy érzi, ez a tilalom „nem helyes”. Mi pedig egy nyugodtabb estén úgy kattanunk rá a filmre, mint a tutyimutyi nagybácsi a műlábú szomszédra, az apa a vad-kommunista kartársnőre, a nagylány az ellenállásra, a kislány a besúgásra. Mrs. Ratcliffe pedig terve kivitelezésére, hogy mielőbb visszamenekítse a családját Nyugatra.

Olyan keskeny mezsgyén, olyan jó ritmusban egyensúlyoz sokáig a film sorstragédiák és karikírozás között, hogy akaratlanul is eszünkbe jut Benigni Az élet szépben. Kreatív és jó humorú, úgy nevettet, hogy közben a gyomrunkat feszültség szorongatja, hogy bármikor a szánkra fagyhat az a mosoly. Ez végül a történet háromnegyedénél következik be, leginkább a kimerülő forgatókönyv miatt. A brit mese ugyanis sokkal egyszerűbb, mint a nagy olasz előd. Könnyedén visszabillen vígjátékba, csupán Catherine Tate nagyszerű alakítása tartja a nézőben a lelket meg a ’60-as évek ütemes brit rockzenéje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9561