KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A dzsesszénekes

Pápai Zsolt

The Jazz Singer – amerikai, 1927. Rendezte: Alan Crosland. Szereplők: Al Jolson, May McAwoy, Warner Oland. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 85 perc.

 

Az 1920-as évek derekán a Hollywoodban sokáig sereghajtó Warner Bros. vezetőit a stúdió katasztrofális pénzügyi helyzete késztette arra, hogy minden mindegy alapon belevágjanak egy felettébb kockázatos projektbe. A mozgókép történetének első teljes egészében hangos filmjét, a még beszédet nem, csupán kísérőzenét tartalmazó Don Juant (1926) a mozipaloták vetítéseihez szerződtetett zenészek bérének megspórolása céljából vállalták be, majd a fogadtatáson felbátorodva a rendezővel, Alan Croslanddel – és a drága pénzért megvett music-hall színésszel, Al Jolsonnal – leforgattatták a már emberi hangot is tartalmazó A dzsesszénekest.

A dzseszzénekes nem a mai fogalmaink szerinti hangos-, inkább hanggal erősített némafilm, képközi inzertekkel és ennek megfelelő dramaturgiával: a Warner vezérkarát láthatóan-hallhatóan nem lelkesítette túlságosan a pionírszerep, és óvatos duhajként közelített a paradigmaváltáshoz. A történet egy zsidó kántor fiáról szól, aki nem kíván apja örökébe lépni, és a showbusinessben szeretne szerencsét próbálni. A mese csúcspontján a konfliktus kiéleződik, hősünknek ugyanis arról kell döntenie, hogy a világhír reményét kínáló Broadway-fellépést, vagy az apja betegsége folytán kántor nélkül maradt kisközösség szolgálatát választja-e. Mindebben a Warner dilemmája tükröződik, nevezetesen az, hogy a hangnak a szélesebb közönség előtt vagy – mint puszta kuriózumnak – inkább szeparált díszletek között van-e a helye. A konfliktus kompromisszumos feloldása annak az óvatosságnak a jele, amellyel a stúdiófőnökök a hangosfilm médiumát szemlélték, igaz, éppen A dzsesszénekes bombasikere nyomán hamar odahagyták kételyeiket.

Extrák: A hangosfilm nyolcvanadik születésnapjára kiadott kétlemezes DVD gazdag kísérőanyagának kisebb része A dzsesszénekessel foglalkozik, nagyobbik része a hangoskorszak hajnalát mutatja be. Az extrák között találni kommentárt egy hangguru, Ron Hutchinson, illetve a Nighthawks együttes frontembere, Vince Giordano közreműködésével; Al Jolson-rövidfilmet; továbbá dokumentumfilmeket a hang bevezetéséről, a hang népszerűsítését célzó kisfilmeket (ezek közül a Max Fleischer társrendezésében készült darab a legizgalmasabb), és részleteket az Aranyásók a Broadwayn című korai, részben elveszett hangosfilmből.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9218