KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halloween

Géczi Zoltán

Halloween – amerikai, 2007. Rendezte: Rob Zombie. Írta: John Carpenter forgatókönyvéből Rob Zombie. Kép: Phil Parmet. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Malcolm McDowell (Dr. Loomis), Scout Taylor-Compton (Laurie), Brad Dourif (Brackett), Taylor Mane (Michael Myers). Gyártó: Dimension Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 109 perc.

 

A John Carpenter 1978-as alapművére felhúzott széria friss tételét újrakezdésnek szánhatta az MGM stúdió, holott Sherlock Holmes-i logikával sem lelni olyan érvet, amely legalább részlegesen indokolná a Halloween-sorozat kilencedik installációjának létjogosultságát. A producerek Rob Zombie-t kérték fel az agonizáló legenda revitalizálására, a zenészből lett filmes pedig a mostanában oly divatos (James Bond, Batman) eredettörténet dramaturgiáját választotta. A loboncos metálrémember forgatókönyvében a böllérkéssel mészároló figura korántsem burkolózik balladai homályba, a karaktert és annak motivációit vulgárpszichológiai egyenletekkel rajzolta meg a mérsékelten tehetséges direktor, hiába remélvén, hogy a misztikus elemek következetes kiirtásával fajsúlyos, realista horrort kap eredményként.

Rob Zombie saját világában formálta újjá Mike Myers kultikus figuráját; miként korábbi munkái, a Devil’s Rejects vagy a House of 1000 Corpses esetében, a szereplők ez alkalommal is Amerika délvidékének fehér söpredékéből kerültek gondos kiválogatásra. Mike faterja hamisítatlan tex-mex csőcselék, sörvedelő, tévéfotelbe fingó surmó; anyja balsors által tépett sztriptíztáncosnő, nővére érzéketlen tapló, diáktársai agresszív idióták, a halmozottan hátrányos helyzetű kiskamasz csakis egy családterápiának szánt vérengzés által talál kiutat a hétköznapok poklából. A pszichodrámás gyakorlatként végrehajtott vágóhíd-művelet után Mike elmegyógyintézetbe kerül, s miután a kalóriákban gazdag szövetségi koszttól drabális barommá cseperedik, lelécel a zárt osztályról. A nyomokban szórakoztató, helyenként üdítően ironikus film innentől neoklasszikus slasherré devalválódik: a maszkban flangáló Mike Myers a frászt hozza a tisztességes adófizető polgárokra, szakavatott módon vérezteti ki az elébe kerülő tinédzsereket, rendőröket, egyéb áldozatokat. Amíg az első ötven perc tartogat mérsékelt izgalmakat (merthogy a kerekfejű, durcás kiskölök fokozatos megkattanása, brutális méretű, fenyegető hústömeggé érésének bemutatása még tisztességes rendezői munka volna), a film második fele már totálisan érdektelen mészárlás, annyira, de annyira unalmas, hogy a néző kínjában még az évfordulós H20 gyatra erényeit is értékelni kezdi.

A Rob Zombie által rendezett Halloween pontosan a kilencedik Mike Myers mozi; se több, se kevesebb, mint a zseniális eredeti menetrend szerint piacra dobott, a kor divatja szerint sminkelt mutációja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9180