KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Köszönjük, hogy dohányzott!

Schreiber András

Thank You for Smoking – amerikai, 2006. Rendezte: Jason Reitman. Írta: Christopher Buckley regényéből Jason Reitman. Kép: Jim Whitaker. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: Aaron Eckhart (Nick), Maria Bello (Polly), Cameron Bright (Joey), Adam Brody (Jack), Katie Homes (Heather). Gyártó: Content Film/ Room 9 Entertainment/TYFS. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

Hogy a dohánygyárak (más halálosztó hatalmasságok mellett) a Sátán újkori földi helytartói, azt már egy ideje tudjuk, ha máshonnan nem, hát egy rakás hollywoodi filmből kiderül, mennyire elvetemültek. Ott van példának okáért Michael Mann 1999-es opusza, A bennfentes. Persze az Álomgyár már sokkal korábban felvette a társadalmi harcos attitűdöt, igaz, szokásához híven most is kissé későn reagált: az USA Kongresszusának 1971-es, a dohányárukra vonatkozó televíziós és rádiós reklámtilalmához képest az évtized protagonistái még bőven pöfékeltek, Hollywood csak a nyolcvanas években verte ki hősei szájából a blázt. Innentől kezdve már nem számított vagánynak és ellenállhatatlanul vonzónak, ha a vásznon rágyújtottak – a Reagan-éra tiszta hősei csak ritkán vetemedtek ilyesmire, a hamvadó cigarettavég elsősorban a rosszak kelléktárát gazdagította.

Efféle trend láttán nem is csoda, hogy a Thank You for Smoking dohánylobbista hőse, Nick Taylor kifakad, miszerint az a filmkarakter, aki manapság bagóra vetemedik, vagy európai vagy pszichopata. A megfelelő álomgyári ötletgazda felkutatásával lobbistánk újraindítja hát a hollywoodi gépezetet, s hogy nem születik meg a dohányipar számára felbecsülhetetlen reklámértékű űrbéli cigarettázós ágyjelenet Julia Roberts és Brad Pitt főszerepeltetésével, az csak annak köszönhető, hogy a hivatás, erkölcs és család eltérő kívánalmai között vergődő Taylor beengedi szakmáját a magánéletébe, és fordítva.

Az utóbbi idők egyik legjobb amerikai szatírája Jason Reitman sokat ígérő nagyjátékfilmes debütálása (a többek között a Szellemirtók és az Ikrek című komédiákat is jegyző Ivan Reitman fia elsőre a papára tesz, jókora lapáttal). Hozzá kell tenni, a hollywoodi anti-smoking lobby kicikizésével az ifjú direktor is elkésett: a kilencvenes évek retro-hullámának és a neo-noiroknak köszönhetően ma már egyre többen dohányoznak az amerikai vásznakon, jók és rosszak egyaránt (hiába, a hitelesség kötelez, nehéz a múltat megidézni dohányfüst nélkül). Ennek ellenére a Thank You for Smoking szórakoztató darab a dohánylobbiról, valóságos kiskáté PR-osoknak, hogyan kerüljék el a Pokol tüzét, ha a Sátán szolgálatában állnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8734