KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajrá Ecsebeszte!

Barotányi Zoltán

Aupa Etxebeste! – spanyol–baszk, 2005. Rendezte: Asier Altuna és Telmo Esnal. Írta: Asier Altuna és Pablo Bueno. Kép: Javier Aguirre. Zene: Javi Pez. Szereplők: Ramón Aguirre (Patrizio), Elena Irureta (Maria Luisa), Paco Ságarzazu (Luziano), Iban Garate (Inaki). Gyártó: Irusoin/Alukatsu. Forgalmazó: Szimpla City. Szinkronizált. 96 perc.

 

Fenn az ernyő, nincsen kas – tartja a régi magyar szólásmondás, s körülbelül ez a kiinduló szituációja Asier Altuna baszk nyelvű (!) filmjének is. A főhős Patrizio Etxebeste egy baszksapkát (barétot – nem svájcisapkát!) készítő cég vezetője, a helyi közösség megbecsült tagja, a polgármesteri cím nem is oly titkolt esélyese, látszólag megcsinált ember – valójában a teljes anyagi csőd szélén áll, kiemelt helyen a banki feketelistán. Közismert vígjátéki szituáció ez: fenn kell tartani a látszatot, ezért kitartóan színlelni kell – nem szükséges tovább ragozni, már ennyiből  ismerős lehet e helyzet a hazai néző számára. A rendező nyilatkozata szerint a film sztorija megtörtént eseten alapul, valószínűleg ezért is annyira abszurd: az Etxebeste-család éppen nyaralni készült, mikor beüt a krach, amit titkolni kell, tehát titokban hazautaznak, és behúzott függönyök mögött, lehetőleg minél nagyobb csöndben (természetesen pénz és ennivaló nélkül) otthon „nyaralnak”. A szituációk szinte maguktól adódnak – az alkotók becsületére váljék, hogy diszkréten és ízléssel élnek az alkalmazható filmes eszköztárral. A pletykás, leskelődő szomszédasszony kicselezése, az Etxebeste-fiú számára ellenállhatatlanul csábító, szép szomszédlány becserkészése s legfőképp a kövér perzsamacska elejtése és feltálalása kötelező, kihagyhatatlan elem, és persze a vérhülye betörőknek s nyomukban a népségnek/katonaságnak (bocs: rendőrségnek) is meg kell érkezniük – a karakterek jól kitaláltak, s a színészi játékra sem lehet panasz. Az efféle filmek átka, hogy úgyszólván lehetetlen befejezni őket: tulajdonképpen ezt sem sikerült, de hát a fene bánja – másfél órán át garantáltan jól szórakozik, aki beül a moziba. No és még valami: már csak a baszk nyelv kedvéért is érdemes szemügyre venni a Hajrá Ecsebeszté!-t – ritka szép dallamos nyelv, valószínűleg még a káromkodás is úgy hangzik baszkul, mint egy hazafias poéma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8732