KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Mit lopott Saint-Just?

Bajomi Lázár Endre

 

Lukácsy Sándor odáig megy hőstelenítő lendületében a 80/2. számban megjelent, egyébként kitűnő Kaland, terror, történelem? című Elve vagy halva-kritikájában, hogy azt állítja: „Voltaire ezüstkanalat lopott, Rousseau lelencbe adta gyermekeit, Saint-Just ült is, ugyancsak ezüstkanalak miatt.”

Habár már nem rajongok úgy utóbbiért, mint 1939-ben, a nagy francia forradalom 150. évfordulója idején, amikor cikket írtam róla a párizsi Üzenet című folyóiratba, sőt mára már az 1957-ben megjelent Az üstökös című, és Saint-Just és a francia forradalom regénye című munkámtól is kissé „elidegenedtem”, de azért csodálkozom, hogy kiváló barátom bedőlt a két blérancourt-i úrnak (Grenet és Brunet), aki a Restauráció idején adta ki rágalmazó röpiratát. Charles Vellay, az egyik legkitűnőbb Saint-Just-szakértő, már 1945-ben megkérdőjelezte a vádat, amely szerint a tizenkilenc éves ifjú 1786-ban családi ékszereket és pisztolyokat elcsenve felutazott Párizsba, s ott – anyja kérésére – becsukták. A Malraux előszavával megjelent A. Ollivier-féle nagy Saint-Just-monográfia (1954) pedig kimutatja, hogy a röpirat „okmányai” hamisított másolatok, ellentmondanak egymásnak, Saint-Just anyjának állítólagos levelében a „lopott” tárgyak értéke frankban és centime-ban van megadva, holott a tízes számrendszert csak kilenc év múlva vezették be; továbbá 1790-ben a blérancourt-i bíró olyan magasztaló beszédben méltatta a falu szülöttét, amelyet nem mondott volna el, ha a fiú valóban elkövette volna az évtizedek múlva neki felrótt bűnt – arról nem is beszélve: elképzelhetetlen, hogy Thermidor után, amikor már nem kellett tartani Robespierre-éktől, Salnt-Just sok-sok ellensége közül egy sem hozakodott elő e váddal, valamint, hogy az Aisne-megyében, azaz Saint-Just megyéjében nyomozó „nemzeti ügynök”, aki házkutatást is végrehajtott Saint-Justéknél, és minden rosszat igyekezett feltárni róla, nem számolt volna be a lopásról; s legvégül: az állítólag ellopott tárgyakat Thermidor után megtalálták a család birtokában! Az viszont igaz, hogy mikor a kollégiumot elhagyva kiadta Organt cimű erotikus-szatirikus eposzát, a Bastille-ba akarták zárni, s emiatt felment Párizsba, hogy egy falubeli kereskedőnél találjon menedéket, s ekkor anyja valóban írt olyan leveleket, amelyeknek dátumát és tartalmát meghamisítva alá lehetett támasztani a koholt vádat.

De persze, abban igaza van Lukácsynak, hogy ha valóban elkövette volna is, „attól ő még Saint-Just” maradt volna...

 

Bajomi Lázár Endre


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7926