KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

King Kong

Matos Lajos

 

Filmtörténészek szerint az ötlet atyja M. C. Cooper, a kiváló amerikai dokumentumfilmes, aki 1929-ben Afrikában forgatott és közben érdekelni kezdte a gorillák élete. Mi lenne, ha egy szuper-értelmes óriásmajom elszabadulna egy nagyvárosban? Mindjárt a film végére is volt látványos elképzelése: a hatalmas gorilla az éppen befejezett Chrysler Building tetején tornyosulna New York fölé.

Cooper trükkfelvételekkel felnagyított, élő állatokkal képzelte el a forgatást, de a filmben végül Willis O’Brien parádésan tervezett modelljei szerepeltek, s naponta félpercnyi moziidőt fejeztek be, hiszen a majom mozgás-fázisait filmkockánként fényképezve araszoltak előre az eseményekben. Az 1933-as világsiker egy évbe és 650 000 dollárba került.

Amikor Dino De Laurentiis a hetvenes években ismét filmre vitte az óriásmajom megható és felemelően izgalmas kalandjait, már mintegy harmincszor ennyit kellett a produkcióra költenie. Forgatás közben fellengzős cikkeket közöltek a csillagászati összegért készített, életnagyságú robot King Kong-ról, mely a korunkhoz méltó technikát testesítette meg. Sajnos, a robot-majom csak a film végefelé, a stadionban játszódó jelenetben látszik, mert egyébként sehogy sem működött: ha elindították, hidraulikus szerkezetéből dőlt a folyadék, ami kissé elrontotta az illúziót. Maradt tehát a modell-mozgatásnál is ősibb technika – Rick Baker, a majombőrbe bújtatott színész.

A most látható film többnyire vontatott rendezése nem szolgálja jól a mozgalmas történetet, viszont az első változat óta megváltozott világunkban a nők helyzete, ami tükröződik is a főszereplő viselkedésében: a szőke Fay Wray 1933-ban illő passzivitásra ítélve csak bájosan sikoltozott, mikor King Kong a tenyerén hordozta; Jessica Lange viszont tudatosan csábítgatja az ártatlan lelkű rémet – igaz, nyílt szóval figyelmezteti is szerelmük beteljesedésének anatómiai akadályaira.

Nehézkesen bonyolított cselekmény, sokszor eltúlzott színészi játék, érzelgős, melodramatikus jelenetek sora – elgondolkoztató, mégis miért köti le figyelmünket ismét ez a majommese. Csak az azonosulás vágya, hogy ilyen erősnek érezzük magunkat? Racionálisan elemezzük a világot, de érzelmekre szomjazunk, s manapság már csak az ilyen tiszta-lelkű vadállat meri kimutatni az érzelmeit. King Kong a szőrbundát viselő Csodálatos Mandarin, „akit” elfoghatnak, megszégyeníthetnek, akár meg is ölhetnek, de utolsó szívdobbanásáig sugárzik belőle a vágy és a szenvedély. Csoda-e, hogy a lány a filmben felvonultatott férfi-választékból csak iránta érezhet hasonlót? S esztétizálhatunk kedvünkre, de így vagyunk a mozival is. Elveszett az a filmgyártás, melynek nincsenek hősei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6354