KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dobrányi Géza (1921-1990)

Lőrincz József

Részlet Lőrincz József operatőr búcsúztatójából.

 

Nincs közöttünk olyan, aki ne volna adósa. Ha az elmúlt évtizedekben valamire vitték a magyar operatőrök, akkor abban a Magyar Filmlaboratóriumnak és személy szerint Dobrányi Gézának igen nagy része van.

Még köztünk vannak, szerencsére, néhányan olyanok is, akik tanúi lehettek, amint az első magyar színesfilm elkészítésénél bábáskodott. Ők mesélik nekünk, fiatalabbaknak, hogy a Ludas Matyi éjszakákon át nem engedte haza Dobrányi Gézát: személyesen kívánt jelen lenni az első hazai színes játékfilm laborálási munkáinál...

Nemzetközi tekintélyként ismerték el külföldön is: nagy filmnyersanyag-gyártó cégek vezető munkatársai is figyeltek szavára egy-egy nemzetközi tanácskozáson, vitás kérdésekben nem mellőzték a véleményét. S ebből a tekintélyből sok haszon származott az egész magyar filmgyártásra is. De mi, operatőrök, idősebbek és fiatalok, hazai földön vagy külföldön munkálkodó filmkészítők korántsem csak szakmai tekintélye miatt szerettük és tiszteltük őt. Vitákban békéltető volt, mindenkivel szót tudott érteni, és ővele is mindenki szót értett. A mérleg nyelvének szerepét játszotta sok elkeseredett összeszólalkozásban, érdekek összecsapásában. S ami szinte páratlan tulajdonság: az érdekek között biztos érzékkel, hibátlan erkölcsiséggel tudott igazságot tenni.

A fiatalabbaknak már nem, de az idősebb kollégáinak még tanára is volt ő a főiskolán. Én személyesen úgy emlékszem vissza rá abból az időből, mint két-három kivételes tanárom egyikére. Arra figyelmeztetett, hogy még valamikor a főiskolás évek alatt sajátítsa el az operatőri mesterségre készülő fiatalember mindazt, amit a pályán majd megkövetelnek tőle. Azt mondogatta: „Nem szeretném, ha majd ezekkel a problémákkal kellene foglalkoznunk, amikor évek múlva összehoz bennünket a sors a laborban. Lesz ott majd épp elég egyéb gondunk...” Megvolt a képessége, hogy mindig szem előtt tartsa a jövőt.

Azt szeretnénk, ha az a szellem, amit ő képvisel, mindörökre itt maradna köztünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4712