KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A meztelen Maya

Ádám Péter

 

A kamera ráközelít az ismert Goya-aktra, úgyszólván végigsimogatva a csábító asszonytestet, majd csípőtájt megállapodik, a néző pedig kedvtelve gyönyörködik a combok szimmetrikus ívében. A kamera még közelebb megy, azt hisszük, még mindig az ágyékot látjuk, pedig dehogy, egy borospohár van a kamera előtt: az áttűnés, amely a cselekmény összefoglalása is egyben, egyik legszellemesebb leleménye ennek a XIX. század legelején játszódó történelmi filmnek.

Az öregedő, de még mindig vonzó Alba hercegnőt megmérgezik, és az asszony rövid haláltusa után meghal. Ki a gyilkos? Mint már annyiszor, most is mindenki gyanús, még a jegyszedő is. A film tulajdonképpen a halál előtti fényes estélynek, illetve a nyomozásnak a története. Szép jelenet, amikor Goya elmagyarázza (ő is szeretője volt az áldozatnak), milyen alapanyagokból készítik a festékeket. Hogy a legtöbb színben méreg is van, kobalt, cián meg arzén. Persze, nem vegytani kiselőadás ez, csak metafora. Amely mintha arra célozna, hogy mennyi kegyetlenség, mennyi gyilkos indulat lappang a művészetben. Vagyis, hogy a művészet minden, csak nem emberbaráti intézmény…

Amikor, még a film elején, a szereplők ott ülnek feszengve a vacsoraasztal körül, az embernek az az érzése, hogy itt senki sem az, akinek mutatja magát, hogy itt mindenki maszkot visel, mindenki súlyos titkok tudója, és senki sem árulhatja el, hogy valójában kicsoda. Vagy ha mégis, keservesen meglakol érte. Sovány tanulsága ez ennek a sokat ígérő, veretesen látványos, de alapjában véve üres és talmi filmnek.

A vacsora után (a zenészek még játszanak) Alba hercegnő gondol egyet, és táncra perdül. A még kívánatos asszony fájdalmas búcsútánca ez, amelynek láttán a vetélytárs, a csupa tűz Maya (Penélope Cruz) is táncolni kezd. Már nem is tánc ez a visszafogott, egyszerre férfias és nőies flamenco, hanem párbaj, erőpróba, leszámolás. Ha másért nem, e néhány percért érdemes megnézni ezt az amerikai recept szerint készült, fülledt erotikájú, tipically spanish filmet, amelynek ösztövér és egy kicsit giccses cselekményéből az egyébként kiváló színészek sem tudtak sokat kihozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3253