KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Queen és Slim

Teszár Dávid

Queen and Slim – amerikai, 2019. Rendezte: Melina Matsoukas. Írta: Lena Waithe. Kép: Tat Radcliffe. Zene: Devonté Hynes. Szereplők: Daniel Kaluuya (Slim), Jodie Turner-Smith (Queen), Bokeem Woodbine (Earl), Chloe Sevigny (Carrie), Flea (Johnny). Gyártó: 3BlakDot / Bron Creative. Forgalmazó: TVGO. Feliratos. 132 perc.

 

A kortárs filmszakmában egyetlen nevet lehet csak megemlíteni az ismert afro-amerikai filmrendezőnők között (Ava DuVernay, lásd Selma): ebbe a ligába igyekszik betörni a félig görög, félig afro-amerikai Melina Matsoukas, aki videoklipes munkásságával két Grammy-díjat is elnyert, és a legismertebb amerikai hip-hop és r&b sztárokkal dolgozott együtt Beyoncétól Rihannán át Ne-Yo-ig. Debütáló nagyjátékfilmje, a Queen & Slim egy szerénységgel nem vádolható, fekete Bonnie és Clyde-variáns, amelyben egy Tinder-randit követően rosszul sül el egy rendőri igazoltatás, és a címszereplő férfi (Slim) önvédelemből lelövi a rendőrt. A játékidő tizenkettedik percétől kezdve tehát a hatóságok előli menekülés lesz a téma, de nem akciófilmbe illő üldözésekkel, hanem ráérős epizódokkal és hűséges, támogató mellékszereplőkkel tarkítva.

A klipesztétikát markánsan képviselő, izmos soundtrack-kel megtámogatott mozi felemás eredménnyel házasít össze egy intenzív románcot és egy harcos társadalompolitikai állásfoglalást (rendőri diszkrimináció az afro-amerikaiakkal szemben): az előbbi a színészpárosnak (Daniel Kaluuya, Jodie Turner-Smith) köszönhetően jól működik, az utóbbi a didaktikus, többszörösen sulykolt jellege miatt már kevésbé. A Queen & Slim stílusával, zenehasználatával és a tragikus végzet elkerülhetetlenségének érzetével egy másik amerikai filmklasszikust (Szelíd motorosok) is megidéz, rock’n’roll helyett hip-hopra, fehér helyett fekete célközönségre hangszerelve. Matsoukas részletmegoldásaiban figyelemreméltó alkotása menekülő szerelmesek helyett egy olyan ellenkulturális ikonná nemesedő párról mesél, akik menekülés közben lettek szerelmesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14590